Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

6 hogy az ócsárló, tövises nyelvek ellen védve legyen : „Hogy pedig a jó igyekezetet ócsárló tövises nyelvek ellen a Nagyságtok fényes nevek oltalmazó paizsom légyen, Nagyságtok kegyességekbe ajánlottam." Szomorú viszonyok. A magyar irónak nemcsak a külföld előítélete ellen kellett küzdenie, hanem védekeznie kellett a rosszindulatú, rágalmazó honfitársak ellen is, kik a nemes törekvéseket titokban akarták megakadályozni. így nem is csodálkozhatunk, hogy Czvittinger is elkedvetlenedett s az igért javításokat és pótlásokat nem tette meg. Későbben mások foglalkoztak Czvittinger művének kibővítésével. így Dobner Sebestyén Ferdinánd, kinek pótléka azonban nem jelent meg. Serpilius Sámuel Vilmos is irt pótlékokat, melyek a pozsonyi ág. ev. lyceumi könyvtár kéziratai között találhatók. Végre Fabó Andrást emiitjük, ki Serpilius kéziratának fölhasználásával irt adalékokat Czvittingerhez.

1) Czvittinger munkáját a tudósvilág örömmel fogadta. Az altdorfi egyetem tanárai élükön Baier János Jakab rectorral üdvözlő verseket irtak hozzá. Bod Péter és Horányi is elismerik Czvittingernek, mint úttörőnek érdemeit; Horányi még hiányait is mentegeti: „At illud maiori animo, quam successu, ob interclusum iitterarum commercium aggressus est, propterea, quod eodem tempore Hungaria Turcico et civili bello arserit."

2) Wallaszky dicsérőleg emlékszik meg róla: „Est auctor hic páter históriáé Hungáriáé, tanto maiore ab omnibus doctis civibus dignus laude, quod ante eum, nemo eruditos Hungáriáé, tarn frequenti numero collegerit; s később mentegeti hibáit, melyek a rendezetlen, kellőleg nem ismert anyag miatt csúsztak a munkába: „Nihilo minus amplissimam mereretur, si res, quae eum scribentem circumstabant, consideremus, excusationem. Primus fűit, qui scribere tentavit etc . . ,"

3) Az utánna következő gyűjtők és kutatók mind fölhasználták munkáját, de életirásáról megfeledkeztek, a miért Runiy már a XIX. század elején panaszt emelt. A Czvittinger megkezdette irányban és szellemben folytatódik a magyar irodalomtörténetirás. Csakhamar akadnak többen is, a kik foglalkoznak a magyar irók munkáinak és életrajzi adatainak gyűjtésével. Bővitgetik Czvittinger adatait, több irót említenek, mint elődük —• ennyi az egész érdemük. Anyaguk feldolgozása tekintetében haladást nem mutatnak. Az irók betűrendes elősorolása, könyveik czirneinek följegyzése teszik munkásságuk lényegét. Kritikát nem gyakorolnak. Főtörekvésük az anyag összegyűjtése, a mivel nagy hasznára voltak az utókornak s amiért méltán megérdemlik utódaik elismerését. Egészen Bod Péter föllépéséig nem is jelent meg nyomtatásban irodalomtörténeti munka. Valamennyi kéziratban maradt, néhánya elkallódott, vagy pedig lappang valahol. *) Ezek az adalékok a M. Tudom. Ertekezőben jelentek meg először, de e folyóirat megszűnte miatt, csak a két első betii; az egészet közzétette azután Abafi a Figyelőben (I—III. VI. XVII. XVIII.) és fölvette onnan az Uj M. Athenás (Budapest, 1882.) Függelékébe. V. ő.: Szinnyei: Magyar irók. II. 559. . ") Memória Hungarorum. I. 3. :

i) Conspeetus Reipublicae Literariae in Hungaria. - Pozsony, 17.85. és Buda, 1808.