Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

30 György, Koháry István, Melius Péter, Szenczi Molnár Albert életét és működését. Oláh Miklósról és más főpapokról és fejedelmi személyekről kimerítő tanulmányokat olvashatunk Horányi művében. Otrokócsi Foris Ferencz életéről és működéséről terjedelmesen ir. Janus Pannoniusról a legkimeritőbben értekezik. Pázmány Péter életrajzát érdekesen és bőven irta meg. Tinódi Sebestyén munkáinak felsorolásán kívül azok dallamairól is megemlékezik: „Plura his similia edita sunt opuscula; nonnulla ad certos musicos modos, animi relaxandi causa cani possunt." Érdekes följegyzéseket tett Tótfalusi Kis Miklósról. Werbőczy Istvánról bő és tanulságos jegyzetekkel ellátott tanulmányt közöl. Zrinyi Miklósról, adatok hiányában, csak néhány sorban számol be. Czvittinger Dávid életrajzához irodalomtörténeti fontosságú jegyzeteket csatolt. Művének végén bibliográfiát közöl. Az idevágó művekről 10 fejezetben számol be. Czime: Bibliotheca Scriptorum, qui exstant de rebus Hungáriáé ipsiusque provinciis." Fejezetei: 1. Qui de Scriptoribus, origine et antiquitate gentis exposuere. 2. Scriptores, qui Chorographiam et statum naturalem describunt. 3. Collectiones Scriptorum Rerum Hungaricarum exstantes et promissae. 4. Scriptores, qui maiores de Rebus Hungáriáé viciniaeque Commentarios et Oompendia dedere. 5. Scriptores de vita, gestisque Regum celebrium. 6. Scriptores, qui partes tantum Rerum Hungaricarum Históriáé condiderunt et bella descripserunt. 7. Scriptores, qui ad Históriám Transylvaniae faciunt. 8. Scriptores Rerum Dalmatiae, Bosniae et Regionum vicinarum. 9. Scriptores Históriám Hungáriáé Ecclesiasticam illustrantes. 10. Scriptores de Statu Politico Regi Hungáriáé et ipsius vicinarum Provinciarum. Könyvészeti adatait ki akarta bőviteni: „Pleniorem a me exspecta bibliothecam in supplementis" — irja a végén. Kár, hogy nem folytathatta. A kedvezőtlen körülmények megakadályozták ebbeli munkásságát. E rövid áttekintésből is látható, hogy Horányinak nem volt czélja, — nem is lehetett — kritikai irodalomtörténetet irni. Ő hazafias felbuzdulásában szépnek, jónak és nemesnek lát mindent, a mi a magyar irodalom gyarapodását csak némi részben is előmozdította. Éppen ez okból tartjuk kíméletlennek és nagyon szigorúnak Szinnyei bírálatát. Szerinte Horányi művében „mindenütt feltűnik az irodalomtörténeti kritika hiánya; jellemzései általánosságban mozognak s inkább dicséreteknek, mint jellemzéseknek mondhatók." Igaz ugyan, hogy a dicsérő superlativusokkal sokszor találkozunk, hogy jellem-