Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

29 közli műveiknek czimeit latin és magyar nyelven, elvétve tévesen, helyt enged mások bírálatainak is, sőt helylyel-közzel fölveszi azokat a magasztaló költeményeket, a melyeket egyik- vagy másik íróra, munkára írtak; a nevezetesebb munkák tartalmi kivonatát is adja, vagy közöl belőlük szemelvényeket. Mindenkiről annyit mond el, a mennyi az illetőről rendelkezésére állott. Innen van, hogy anyagának előadásában gyakran aránytalanná válik. Igy egyeseknek kidolgozott, bő életrajzát adja, mig másokról csak néhány sorban emlékszik meg. Béla király névtelen jegyzőjéről hét levélen át értekezik. Apafi Mihályról, Apáczai Csere Jánosról, Bajtay Antalról és Bakacs Tamásról igen terjedelmesen ir. Közben javítja Czvittinger anachronismusait. Balassa Bálintról keveset tud, de érdekes a következő megjegyzése: „Suavis in lingva latina poéta, in patria vero altér Pindaros." Báróczi Sándor nyelvéről elismeréssel szól és kiemeli újításait. Bél Mátyásról egész tanulmányt közöl. Bessenyey Györgyről csak keveset mondhat, mert ő ekkortájt még irói pályájának kezdetén állott, ezért irja róla: „Plura meditanti et otio literario Viennae suavissime vacanti felices ex animo precamur successus." Bod Péter vallási elfogultságát sem hagyja szó nélkül: „Magnus hic vir — irja — praestantibus ingenii sui monumentis Transsylvaniam non vulgariter illustravit, communemque adplausum tulisset, si memor suae conditionis et circumstantiarum mitius et prudentius scripsisset." Nagyajtai Cserei Mihálynak keverék nyelve és curialis stilusa sem kerüli ki figyelmét. „Hungarica scribendi ratio est curialis ; creboenim patriis vocabulis latina cum hungarica terminationa inmiscet." Bő életrajzát olvashatjuk Dávid Ferencznek, kinek tanítását „pestifera doctrina"nak nevezi, mert az arianismusba, socianismusba és semijudaismusba tévedt. Dcserici Imréről, a nagytudományu piarista történetíróról, ő közöl először bő és alapos ismertetést. Dugonics Andrásról csak pár sorban emlékszik meg; egyedül „Trója pusztulása" czimü munkáját említi. Bő életrajzát a „Scriptores Scholarum Piarum" első kötetében olvashatjuk. Rövid életrajzi vázlatot irt Faludi Ferenczről, de munkáiról nagy dicsérettel emlékszik meg: „Omnes hi libri (Faludi munkái) ad nostra potissimum tempóra, ob eleganti ingenio, adcomodati, uberem et verborum et acuminum et sententiarum supellectilem lectori suppeditabunt." Őszinte elismeréssel adózik Gelei Katona István működésének. Érdekes és eddig jobbára föl nem használt adatokat közöl Gieseke Miklósról, a magyar származású német költőről. Méltóképpen emlékszik meg Gyöngyösi Istvánról. A többek közt mondja: „Nihil emim pulchrius ipsius versibus. Carmen eius nitidum et sponte fluens, cogitationes foecundae atque acutae. Ornitto elegantissimas descriptiones, adfectus amoris, odii commiserationis, aliasque animi vicissitudines, nativis quasi coloribus depictas, ac fere oculis subiectas, quas vix melius, aut elegantius vei in priscorum proetarum monumentis reperias" — ezekben a sorokban tulajdonképpen Ovidiust magasztalja, kinek leírásait nagyrészben átvette Gyöngyösi. Igen terjedelmesen ösmerteti Káldy