Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900

19 főorvosnak, „Succinta Medicorum Hungáriáé et Transsylvaniae Biographia." (Centuria prima Lipsiae 1774; Centuria altéra. Pars prior. Wiennae 1778. Pars prosterior 1781; Centuria tertia. Decas 1. et II. 1787. ibidem.) czimü specziálisabb betűrendes munkája a magyarországi és erdélyi orvosokról és orvos Írókról. Munkájában többet nyújt, mint a mennyit a czimben ígér. Igen sok történeti, régiségtani és irodalomtörténeti adatot szolgáltat kitéréseiben, a miért is hasznavehető forrás munka. Wallaszky nagy dicsérettel szól e munkáról: „lnsignem peritiam — irja — non domestici solum, sed alieni etiam fundi, quaevis docet pagina. Rerum antiquitatum históriáé non medicae solum, sed aliarum etiam scientiarum, et earum cultorum, lapidum et inscriptionum, nummorum omnis generis, iure dicere possis. Quod alibi vitio verti possit, tanta a propositione aliena, quae in opere vix quaereres, interseruisse: id apud nos merito, in tanta caligine laudi ducitur. Quare, fere potius adparatus ad Históriám Litt. Hung. quam biographia Medicorum opus hoc dicendum est." A munkának főhibája rendszertelensége. Összesen 220 irót sorol föl 4 kötetben. A két első centuria (század) száz-száz irót tartalmaz, a harmadik csonkán maradt. Mindegyik kötetben élűiről kezdi a betűrendet. Szinnyei a munka rendszertelenségének okát abban találja, hogy Weszpréminek számos jegyzete volt Írókról és egyebekről, s ezek közül százat minden válogatás nélkül összeszedett, betűrendbe rakott és kinyomatott, — s igy készen volt egy centuria. A szerzőnek ilyetén való eljárásából következik, hogy az irók megválogatásában minden kritika nélkül járt el s innen van az is, hogy munkájába bele nem való dolgokat is fölvett, noha éppen ezek a részletek a legértékesebbek. Az orvosi munkákat sem veszi kritika alá. A plagiatorokat és oklevél nélkül gyógyító „medicastereket" elitéli. Munkája értékes, de rendszertelen gyűjtemény. Széleskörű ismeretekről és körültekintő, gondos munkásságról tesz tanúságot Haner György Jeremiás(1707—1777) szász szuperintendensnek „De Scriptoribus Rerum Hungaricarum et Transsylvanicarum, scriptisque eotundem antiquioribus, ordine chronologico digestis, adversaria (Viennae 1774. II. rész: „De scriptoribus recentioribus Cibinii 1798; kéziratban maradt a III.* rész: De scriptoribus recentissimis, az 1701-—1773. évek közötti irókat foglalja magában) czimü munkája.

2) Nagybecsű történeti forrás munka. E munka nagybecsű azért, mert nemcsak Magyarország és Erdély történetiróiról szól, hanem tájékoztat a történeti kútfőkről a hazaiakról és külföldiekről egyaránt. Megbízható adatainak nagy számával hathatósan előmozdította a hazai irodalom idevágó termékeinek és a történelmi kútfőknek ismeretét. Az irók életrajzait igen röviden, többször csak vázlatosan adja, a művek czimei nem mind teljesek, sem nem pontosak. E hiányok azonban nem vonnak ') Szinnyei: Magyar irók. IV. k. 419. 1.; ifj. Szinnyei: Id. m. 20 1. TqldyGyulai: Id. m. 178. 1.; Horányi: Memória Hung. II. 74. -) Az elsó' rész ismertetése: Anzeigen. Wien, 1775. V. 25.; a másodiké: Siebenb. Quartalschrift, 1801. VII. 203.