Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1900
16 kai foglalkozunk. Sok oly adatot őrzött meg számukra, a mit ma már nélküle aligha tudhatnánk, mert a források jó része elkallódott. Bod Péter Athenását először Benkő József igyekezett kipótolni „Bod Péter Athenására való pótlások" czimü kézirati munkájában, melyben nyolczvannyolcz iró életét és műveit ismerteti. Ugyanebben a dologban fáradozott Szathmári Pap Mihály, kolozsvári ref. theologiai tanár. Szerencsi Nagy István, győri ref. pap szintén tervezte az Athenás uj kiadását. 1) III. A szent bibliának históriája. (Szeben, 1748.) A munka négy könyvből áll. Az első könyv magában foglalja a kr. e. kiadott szentírásnak históriáját. A második könyv szól a kr. u. kiadott szentírásnak történetéről. A harmadik könyv ismerteti a szentírás fordításait és kiadásait. A negyedik könyv — s ez ránk nézve a legfontosabb — a magyar bibliáról szól. Vázlata: első rész. Miképpen volt a biblia dolga a magyaroknál a XVI-dik százig. Második rész. Azokról, a kik az Isten beszédének kiadásában munkálódtak a XVlI-dik százban és azt magyar nyelven is kiadták. Harmadik rész. Azokról, a kik az Isten beszédének magyar nyelven való kiadásában munkálódtak a XVII-dik százban. Negyedik rész. Azokról, a kik a szentírásnak kiadásában a XVlIl-dik százban munkálkodtak. Az itt közölt vázlatból is látható, hogy ez a negyedik könyv magyar irodalomtörténeti szempontból nagyértékü. A magyar nyelvű bibliának buszonhat kiadását (1532—1749) ismerteti részletesen, de még kevés kritikával, inkább csak a külsőségekre szorítkozik, de azért munkájának ezt a részét méltán nevezhetjük az első magyar irodalomtörténeti monográfiának. Sok fáradsággal, nagy ügyekezettel szedegette össze adatait, mint maga is mondja: „Én pedig tudom, hogy nekem sok fáradtságomban áll az a része, a mely vagyon a magyar bibliáról." A nagyszámú kódexeket ő még nem ismerte, és igy a XVI. század előtti magyar biblia fordítást nem ismeri, de feltételezi lételét. Nem is foglalkozik a fordítások összes kiadásaival, valószínűleg nem jutottak kezéhez. IV. Smyrnai Szent Polykarpns. (Enyed, 1766.) Ebben az erdélyi református püspököK történetét irta meg. Inkább egyház történeti, mint irodalomtörténeti munka. Összesen huszonöt superintendenst sorol elő Alesius Dénestől kezdve Verestói Györgyig, de irodalmi munkásságukról csak futólag emlékszik meg. Bodnak különben nem is volt czélja irodalomtörténeti munkát irni; előszavában írja: „Kik voltanak Erdélyben a reformata eklésiában azok az istenleikétől vezéreltetett apostoli férfiak, őrállók, a kiket Isten a több atyafiak között erre a terhes hivatalra, episcopiumra, vigyázásra, superartendentiára, másokra való gondviselésre előállatott a reformációtól fogva: igyekeztem leirni és azoknak idejekben esett bajoskodásaikat egyben szedegetni, sokszor megromlott hazánknak füstös szemetei és szennyes kőporai közül." V. Erdélyi Féniks. (1766.) Ez a munka sem tartozik szorosan véve ide, mert csak a magyar könyvnyomtatás történetére vonatV. ő. Uj Magyar Athenás 49. 1,, Erdélyi Prédikátori tár. V. fiiz.
