Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1899

24 ülnek a horgok. A két irányú izmokhoz járulnak még a rost. hátulsó föli'iletéből induló és annak széléhez tapadó sugaras izmok. Ezen izmok működése megváltoztatja a rost. alakját és ezzel a horgok helyzetét. Ezenkívül a rost. hátulsó fölületéhez tapad még egy izomtömlő, melynek összehúzódásával a rost. még inkább kidomborodik, de hat egyszersmind a horog alapján lévő hosszabb nyujtványra is, azaz ez fölemeltetik, mialatt a horog csúcsa sülyed. Midőn az izmok ellankadnak, minden az ellenkező irányban történik. A bőrizomtömlőből ered néhány hosszizom, melyek a rostellum retractorai; a protractorok a fej széléről erednek és a rostellum széléhez tapadnak. A protrusió létrehozatik még azáltal is, hogy harántos izmok a fej izomzatát összenyomják és azt igy előretolják. — A tetrarhynehidoknál a négy hosszú és horgas ormány mozgatására külön izomcsoportok szolgálnak. — A szivókák izomzata is igen bonyolódott. Áll leginkább sugarasan körkörös és sugarasan hosszizmokból. A sugaras izmok a lument szükitik és nagyobbítják. A szivóka külső fölületéhez tapadnak izmok, melyek a scolex hosszizmaihoz tartoznak és a szivóka mozgatását eszközlik. Az általános typustól az egyes fajoknál az eltérések gyakoriak. — A scolex polymorphus homlokán előforduló és keresztül kasul menő izmok elsatnyult szivókára mutatnak. •— A scolex hossztengelyében majdnem valamennyi cestódnál (idiogenes kivételével) találni izompamatokat, melyek a fej csúcsának belső fölületéhez tapadnak. Ezekben számos kutató a trematódoknál még meglévő, de a cestódoknál már teljesen visszafejlődött pharynx vagy oesophagus izomzatát látják. A hosszizmok = protr. pharyngis, a körkörös izmok = u. azok a pharynxon, és a sugarasak = u. azok a pharynxon — a trematódoknál. A tania diminuta et relicta rostelluma legközelebb áll a pharynx primitív képzéséhez, ezek tehát e tekintetben legközelebb állanak a trematódokhoz, azután jön a t. expansa, ezt követi t. mammillana és transversa, végre a taenia litteratta et canis lagopodis. Ha még tekintetbe vesszük, hogy a tetrarhynehidoknál még durványos nyálmirigyeket is találunk, ezen tények is bizonyítják, hogy a cestodok bélcsatornával ellátott elődöktől származtak, de élősdiség következtében ez irányban is visszafejlődtek. A primitív izomrostok simák; kifejlett állapotban magnélküliek; az egynemű plazma erősen fénytörő; a mindig hegyes végek finom rostokra esnek szét, melyek a kötőszöveti rostokhoz nagyon hasonlítanak. A kéregréteg, nevezetesen a subcuticula előfordulási helye a már emiitett mésztesteknek, melyek csekély mennyiségben, az ivarérett proglottisokben, a bélrétegben is előfordulnak, nagy ingadozás lévén e tekintetben egy és ugyanazon egyednél is. A tengeri cesdóknál azonban sokszor nagyszámuak. Sphaeroid, körény-, nem ritkán kerülék- vagy vesealaku mészconcretiók ezek, melyek concentrikus réttegzettségök és erős fénytörésök által a keményítőtestekhez hasonlítanak, és egyesek a mag körül sugara sszerkezetet is mutatnak. Vannak szaDálytalan alakúak is közöttük, mert az összenövések gyakoriak. Ezen testeket Pallas és Gőze lát-