Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1898

14 hogy az ifjúság szivéhez férkőzzék, hogy lelkületét megszentelje, ártatlan kedvteléseit és örömeit megédesítse és megaranyozza, nem szokott minden hiba, minden vétség esetében a rendelkezésére álló büntetési eszközökhöz nyúlni, mert a hol a szempillantás használ, ott kiméli a szót, a hol a szó nem használ, ott nem fenyeget mindjárt ököllel, — de azért nem vezéreltetik mindig ama gyenge és puha érzelem által sem, mely általában irtózik minden büntetéstől. Ott, a hol nincsen veszteni, hanem csak nyerni való, a durvaság, nyerseség, féktelenség, makacsság, alattomosság, aljasság, ravaszság, és több efféle symptoma ellen az iskolának teljes szigorral és komoly haraggal kell föllépni: „Der Vater straft sein Kind, und fühlt selbst den Streich ; Die Mart' ist ein Verdienst, wo dír das Herz ist weich Riickert. És mégis mily könnyelműséggel, lelkiismeretlenséggel, hogy ne mondjam, furfanggal lesz sokszor kijátszva az iskola ezen köteles működésében. Mennyi ócsárlás, becsmérlés, sértő nyilatkozat hull az iskolára vagy annak vezetőire, midőn az nem maradhat csak szép intések, figyelmeztetések, az ideál mellett, hanem kisebb nagyobb mértékben büntetni is kell. A szülők vak szeretete vagy megsértett gőgje ilyenkor a gyermekeknek — önzésből vagy tudatlanságból eredő, éretlen, készakaratosan elferdített hazug referádáját kész pénz gyanánt veszi, a meggondolatlan, szenvedélyes, sokszor a gyermekek előtt tett kifakadásokkal nem kímélik az iskola tekintélyét, melylyel ledöntetnek természetesen a szülők iránti tisztelet korlátai is, és ezzel a gyermekek boldogsága és jövő szerencséje. Mert az olyan ifjú, kik nem tanult akaratát alárendelni a szülők, tanítók, az érdem és tapasztalás tekintélyének, az mint meglett ember sem fog engedelmeskedni semmiféle elöljáróságnak, az nem fog hódolni semmiféle parancsnak, az nem fog elismerni semmiféle magasabb akaratot, enélkül pedig nincsen boldogulás, nincsen haladás, nincsen megnyugvás egy életpályán sem. Erezni fogja ezt nem egy otthonról elkényeztetett úrfi, de a reparálás talán már késő lesz, vagy legalább az élet, mint legdrágább nevelő, beszedte már a nagy tandijat.