Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

ezen időben kezdődik az egyesítési küzdelem, mely a pápaság világi hatalmát alapjában fenyegeti. S igy XIII. Leó működése elején a pápaság szembetalálta magát egy szabadelvű politikai és társadalmi mozgalommal, a szabadkőmivesség hatalmas titkos szövetségével és Olaszországban, teljesen kiforrt és megedzett nemzeti aspiratiókkal. Mint kormányzó, pápai követ, püspök, bibornok, végre mint pápa szolgálta az egyházat, 3 évi kormánya alatt Beventbe kitűnő administratornak bizonyult. 3 évig nuntius pápai követ volt Belgiumban. Ezen országban megalakulása óta ádáz harcz folyt a katholiczizmus ellen, a király I. Lipót, mint szabadelvű és szabadkőmives a legbuzgóbb előharczosa volt ezen keresztény ellenes iránynak. A küzdelem főképen az iskolákért folyt. Pecci nuntius finom diplomatiai tapintatával megtudta nyerni a teljesen ellenkező elvi állásponton álló király bizalmát és tiszteletét s igy sikerült néki megakadályozni a keresztény ellenes irány elveinek teljes diadalra jutását. Bonyonyultabb ügyekben az ő tanácsát kérte ki a király s néha politikai kérdések megvitatásába is bele vonta: „Nuntius úr, mondta egy ily alkalommal, ön nemcsak kitűnő főpap, de jeles politikus is. „A pápának a többi között, midőn ez Peccit Rómába visszahívta azt írja róla. „0 egészen helyesen ítéli meg a dolgokat. Szentséged az ő előadásában teljesen megbizhatik." Belgiumból Rómába térve, perugiai püspökké lett, püspöki működése összeesik IX. Pius pápaságával. Mint perugiai püspök, különös gondot fordított a pap nevelésre. Papnöveldéje számára uj tanulmányi tervet dolgozott ki. Papjainak tudományos képzettséget akarta első sorban emelni, hogy az egyház ellen intézett irodalmi támadásokat megczáfolhassák, e czélból hozta be a theologiai és bölcsészeti vitatkozásokat is. „Napjainkban, különösen feladata a papnak — mondja egyik püspöki levelében — védeni a megtámadott vallást, a romlásnak induló erkölcsiséget, a félreismert igazságot. Érczfalként kell ellenállnia a berohanó tévelynek, s az eretnekségnek, mely borzasztó mételyként terjeszkedik." 1853-ban bibornokká lett, ezen méltóságot viselte egészen 1877-ig, mikor camerlengóvá lett, s midőn IX. Pius 1878. febr. 7-én elhunyt, ugyanezen hó 20-án dél-