Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

14 der Hauben II. 15. (Haube kfn. Hűbe gyönge feni.); So steht mit einein Blitz — der Zverg in ilirer Mitten — II. 35.; Spritzt der verstáubte Strom bis an der Felsen Stirnen — VII. 88. A rím kedvéért van e szokatlan dativus XII. 92-ben: und sich in dieser Schöne\ = Schönheit; (v. ő. kfn. Schoene, ófn. sconi.) Szintén a rím kedvéért van VI. 21-ben: vor allén e. h. allém. Az egyesszámu dativus -e-]é\. igen gyakran hagyja el Wieland. E tekintetben igen szabadon jár el. Az egyesszámu dativus használatában lényegesebb sajátságokat nem találtunk. b) Többesszám. Az erős ejtegetéshez tartozó főnevek közül néhánynak a gyönge declinatio szerint képzett töbesszáma van : vier Schrvanen V. 80.; mit seiner Mutter Sclxwanen V. 82. ; Von Schwanen durch die Luft stets niedriger getragen XII. 66. ; die Schn'anen liessen sich — — — bis auf die Erde nieder XII. 68. Sclxwanen e. h. Schtváne. Rein wie Luft und wíe Krystallen hell. VIII. 8.; — die tliessenden Krystallen; — VIII. 52.; út Krystallen a régibb úfn. die Krystall többese. Más helyeken is használja Wieland ezt a ma már nem szokásos többesszámi alakok. •— Viel reiche Zeiten aufgeschlagen — III. 1. Zeiten e. h. Zelte. Zwei hochgevvaltige metallene Kolossen III. 15.; die ehernen Kolossen — III. 17.; a régibb nyelvben a gyönge ejtegetés szerint használták, ma az erős szerint. — Sie Hegen vor ihm da wie Trümmern einer Welt — VII. 97. Ez a többes alak a ritka die Trümmer-bő\ van képezve. Elvétve Goethe is használja. — Fast sieben Mondén sind verflossen III. 7.; — und sieben Mondén schier sind III. 23.; des Wintersfrost fünf Mondén •— VII. 87.; — schon drei Mondén VII. 89. ; költőknél ma is található ez az alak; régebben általában igy használták. (Mond=Monat.) — Doch bald starkt wieder seine Sinnen — des Glaubes Mut — IV. 33.; — unsres Feinde Sinnen — V.; — jeder Augenblick entfaltet neue Sinnen —- V. 85.; — die überraschten Sinnen — XI. 58.; a Sinnen mellett Sinne is előfordul. — E helyütt még ezt az idegen szót Emir emiitjük, többes számban az Emim-1 használja Emire helyett. c) Tulajdonnevek declinatiója. Az ófn.-ben a tulajdonneveket erősen ejtegették -an végzettel az accusativusban; a kfn-ben, erősen és gyengén egyaránt, az úfn.-ben az -en végzetet megtaláljuk a dativusban és genitivusban is. Ma ritka az -en e dativusban és accusativusban. Wieland igen szereti ezeknél a gyönge alakot: — zur schőnen Zoradinen — XI. 24.; bei dieser Zoradinen XI. 26.; — der schőnen Zoradinen — XI. 44. — ein Iuvel das schon Almansorn angehöret — X. 6. ; Fatmen (dat.) V. ö. : V. 49.; VI. 34.; IX. 66.; XII. 39., 79. Néhány helyen Fatme a dativusi alak; v. ö.: VI. 5.; XI. 6.; és XII. 66. (Mit Fatmen — V. 49. és mit Fatme VI. 5. stb.) — A többesszámban is szereti a gyönge alakot használni: die weisen Salomonen — VI. 70.; der Alkamewen und Lysippen — XI. 9. d) A főnevek neme. A főnevek nemére vonatkozólag érdekes eltéréseket találunk Wielandnál. A mai használattól eltérnek: der