Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1897

II. Bevezetés. Wielandnak a német nyelv és irodalom terén szerzett érdemei kiválóak. Az irodalomtörténetből tudjuk, hogy Klopstock a német nyelvnek túlhajtott pathost és bizonyos merevséget kölcsönzött; Wieland ellenben hajlékonynyá, jóhangzásuvá és simává tette anyanyelvét. Elvitázhatatlan, hogy Klopstock oly költői nyelvet teremtett, mely alkalmas volt a magasabb szárnyalásra, de másrészt kemény jelleget is adott neki. Klopstocknak ezen nyelvezetével szemben Wielandé egyszerű, természetes és élénk. Wieland igen jól ismerte a német nyelv szépségét és gazdagságát, azért különös előszeretettel fordult a nyelv forrásaihoz: tanulmányozta a régi nyelvet és a szójárásokat és bőven merített belőlük. De mind a mellett kitartóan küzdött a purismus túlkapásai ellen, mert azt hitte, hogy ez a nyelv terén történő minden szabadabb iránynak útjában áll. így lett Wieland — mint Thalmayr mondja „Über Wielands Stil, Sprache und Classicitát" cz. értekezésében — megteremtője egy finomabb társalgási nyelvnek, a mely kiszorította az idegent különösen a felsőbb körökből. Ismeretes, hogy a felsőbb társadalmi körök mindenkor szívesen használták a franczia nyelvet. Alig akarták elhinni, hogy az anyanyelv elég alkalmas a finomabö társalgásra. Wieland érdeme, hogy rámutatott a német nyelvnek könnyedségére, hajlékonyságára és csínjára. A Klopstock nyelve még nem volt annyira alkalmas a társadalmi érintkezés finomabb árnyalatainak kifejezésére. Klopstock nyelvében több a fönség és erő, Wielandé csengőbb és csiszoltabb. Wielandnak valódi költői tehetségéről és művészi nyelv tudásáról, legfényesebb bizonyságot tesz Oberonja. Ezzel a bájos, romantikus költeményével érte el művészetének tetőpontját. Goethe mondja róla : „ Wielands Oberon wird, solange die Poesie Poesic, Gold Gold, Kristall Kristall bleiben wird, als Meisterstílek poetisclier Kunst geliebt, und bewimdert werden."