Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

84 sem vérzéssel, de a faecesek rendes szinöket elvesztik. Kezdetben a baj föl sem tűnik, csakhogy tartóssága következtében először gyengeség, azután pedig kimerültség lép föl, utoljára az idegrendszer is megtámadtatik, a szenvedő mind testileg mind szellemileg végképen merül ki, mely idő előtti maraszmusnak halál a vége. A bonczolás azután kideríti, hogy alig van szerv, mely nem szenvedett volna. Az európaiak több hónapon át daczolnak a betegséggel, mely azonban későbben annál nagyobb pusztításokat tesz közöttük. 1870—73-ig a Cochin Chinába küldött franczia katonáknak több mint 1/

3-a.da szenvedett ezen betegségben, mely ellen meg nem védi az embert sem a kor, sem a nem, sem a foglalkozás, sem a jó táplálkozás. A tartományok elhagyása után eltart még 3—4 évig. Menetére nagy befolyással vannak a viszonyok, melyek között a beteg él. A Nordmand által kezelt betegeknél egy haláleset esik hét betegre. A gyakorló orvosok és a bennszülöttek a betegséget különféle tényezőknek tulajdonítják, levegőnek, víznek, éghajlatnak stb. Igy tehát az anq. stercoralis fölfedezése, egy Cochin-Chinából Toulonba küldött katonának bélsarában, Normand-nak nagy érdeme. A 24 óra alatt kifelé jutott apró nematódák száma több ezerre, de millióra is rúghat, azonban a szám a beteg állapota szerint nagyon változik. A férgek a fejlődésnek különféle fokán vannak. Előfordulnak az egész bélcsatornában, cardiától rcctumig, pancreasés epevezetékekben stb. A him nematód hossza 1 mm. A bélcsőben találni különféle nagyságú és fejlődésü példányokat, melyek 5 nap alatt ivarérettekké válnak. Bavay megerősíti Nordmandnak adatait, és a szóban lévő élősdinek leptodera sterc., vagy mivel rhabditishez hasonlít, rhab. stercoralis nevet adott. Normand azt is tapasztalta, hogy jóllehet a bélsárral roppant nagy mennyiségben vándorol kifelé, a beteg állapota sokszor mégis súlyosabb lesz, mely tüneményt ugy magyaráz, hogy a bélcsőben folytonosan szaporodik. Normand nemsokára azt is jelentette, hogy egy más nematód nyomára is jött, mely azonban sokkal ritkább, háromszor hosszabb az előbbinél, uterusa tele van tojásokkal és hermaphrodita, mivel a himeket nem sikerült megtalálni. Bavay ebben is igazat ad Normandnak, valamint Grassi is, ki a szóban lévő élősdiekhez hasonlókat menyétnél és a házi nyúlnál is talált. Ezen élősdi természetesen más nevet kapott: anquillula s. leptodera s. pelodera intestinalis. Ezen élősdi fölfedeztetett azonban már nemcsak Olaszországban, hanem Svájczban is. Dr. Tóth, selmeczi bányaorvos, a bányászok u. n. bányabetegségét nem az ismeretes ankylostomá-nak, hanem a szóban levő parazitának tulajdonítja, mi azonban hitelre nem talált, mivel kísérleti uton be nem bizonyittatott, lévén nehéz dolog a két élősdit csak tojásaik után megkülönböztetni. Grassi — Peronicito ellenében 40 eset utánaz anq. intést egészen ártalmatlannak tartja, és az anq. stercoralis-ról azt mondja, hogy nem igazi emberi parazita, hanem az anq. intestinalis-nak szabadban élő fejlődési alakja, miként ezt a béka tüdejében élő rliabdonema nigrovenosá-níú is látjuk, mi későbben kísérleti uton meg is erősíttetett. Leuckart-nak ugyanis 1883-ban volt alkalma egy Mexikó- és