Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

7 munka a polgár ékessége, az áldás az iparkodás ára és a közönséges ember munkás keze épen oly tiszteletreméltó, mint a király koronás feje. Goethénél olvassuk: „ Wie das Gestirn ohne Hast, ohne Rast, — Drehe sich jeder um die eigene Last." És ismét más helyen: „Tages Arbeit, — Abends Gáste, — Saure Woche, — Frohe Feste." „Számítsd ki, hány órát fordítottál mindennap pihenésre, evés- és ivásra, játékra és fecsegésre, és ezek után következtesd ember, milyen öreg vagy", irja egy német költő. De csak a munka az igazi élet. Csak azon ember él, a ki dolgozik. A sz. irás szerint is csak a munka, a fáradozás teszi az életet becsessé és értékessé. Dolgozzunk tehát, mig nap van, mielőtt az éjszaka bekövetkezik, a mikor senki sem munkálkodhatik. Sokan szívesen dolgoznak ugyan, de nem az elősorolt indokok folytán, nem érezvén ama benső megelégedést, mely minden derékmunkás belsejében honol, hanem, hogy magas állást és vagyont szerezzenek maguknak, a mi ha igazságos uton eléretik, nem kárhoztatandó czél ugyan, főképen az igazi demokratia szempontjából, mely szerint az ember származási rangjában való maradásra nincsen kárhoztatva, hanem tehetségeivel és szorgalmával utat törhet magának előre, — legszebb példa erre a róm. kath. hierarchia, — de a legnemesebb ambitio mellett sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a kitűzött czélt elérni nem mindig mi tőlünk függ. A nagy fáradsággal és önfeláldozással szerzett vagyont, kitüntetést, állást elveszthetjük egy pillanat alatt, mig egy földi hatalom sem képes megfosztani ama boldog tudattól, hogy derekasan dolgoztunk, fáradtunk. Ilyen tudat fölemeli az embert mindig a pillanatnyi siker fölé és a talán csak külsőleg boldogabb embertársaktól nem irigyel semmit sem. A legtöbbnek a folytonos munkálkodás unalmas, kinos, nélkülözhetlen és szükséges rossz, hogy élvezetet szerezhessenek maguknak, mert szerintök ez az élet. Pedig a folytonos élvezetek és örömök nem csak unalmasakká válnak, hanem testi és szellemi erőinket csak fogyasztják, minek folytán bekövetkezik az életuntság és a lélek üressége. A ki munka nélkül sokat élvezett, az hiába élt, jóllehet idő előtt már teljesen kiélte magát. Testi, lelki nyomor és szerencsétlenség vas pálczája nehezedik az