Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

25 A subcuticula által képezett, a féreg testének oldalain végig húzódó, és már szabad szemmel is látható vastagodás, oldalvonalaknak neveztetnek. Ezek az izomréteget a háti és hasi részre osztják, melyek az aborális sark tájékán egymás felé hajlanak, és a végbéllel lépnek összeköttetésbe, mely a hasi oldal felé fordul. Ezen irányt az oldalvonalak is követik, mig végre egészen eltűnnek a szemcsés subcuticulában. Az átmetszetek mutatják, hogy az oldalvonalat egy chitinlemezke két tojásalaku félre osztja. — Miként a subcuticulában, ugy az oldalvonalakban is látni még a sejtes szerkezet nyomait. — A test mellső részében ezen oldalvonalak hasonló lefutást tanúsítanak, nevezetesen részt vesznek a garatgyürü képzésében, de e fölött szintén eltűnnek a subcuticulában. A háti és hasi vonalak ugyan ilyen szerkezetet mutatnak, csakhogy sokkal gyengébbek, a test izomzatát egy jobb és egy bal részre osztják, szintén részt vesznek a garatgyürü képzésében, és a hasvonallal találkozván képezik az u. n. hasgangliont. Befelé eső kidudorodásai az izomrostok odatapadására szolgálnak. Hátul ennek megfelelőleg van az u. n. analganglion. De mind elül mind hátul ezen vonalak is eltűnnek a subcuticulában. Ascaris lumbricoides, tekintve izomzatát, tartozik a coelomyariák vagy polymyariák közé, azaz, az izomzat képeztetik vastag sejtekből álló rétegek által, melyek a testűrt egészen körülveszik és nagyon összeszükitik. Minden egyes izomsejt összeköttetésben áll a már sokszor emiitett subcuticulával, mely, miként föntebb is megjegyeztük, az izmok közé nyomul. A hólyagokhoz hasonló izomsejtek hossza 2—3 mm., kifelé álló részök rostos szerkezetű és a szóban lévő féregnél, mint valamennyi poly- vagy coelomyariánál többé kevésbbé csatornás. A befelé eső rész fölfujt, hólyagalaku, 4—5-ször hosszabb mint a külső, és áll egy kötőszöveti finom hártyából, egy világos, finom szemcséjű, hosszrostos anyagból, belül egy nagy gömbalaku maggal és magcsával. A hólyagok állománya egyszerű, vagy ágas nyúlványokat bocsát, melyek nem ritkán az ellenkező oldalra is átcsapnak és a bél körül valóságos mesenteriumot képeznek, de legfeltűnőbbek az oesophagus és a rectum körül, a hol bizonyos működést is kell végezniök. Ezen sajátságos kinézésű izmok párnátokká egyesülnek, a rostos rész a subcuticulával függ össze, a hólyagalaku nyujtványok ellenben a testűr felé terjednek. Az izompamatok lefutása diagonális irányú, ugy hogy az oldalvonalaktól a háti és a hasi oldalak felé convergálnak. A párnátok száma a hegyesebb testvégek felé természetesen kevesbbedik. A sejteknek hólyagalaku része leghatalmasabban van kifejlődve az ivarszervek tájékán. Az idegrendszer áll egy az oesophagust körülfogó központi és a környi részből, mely az elsőből ered és idegrostok alakjában a test mind a négy oldalán az oldalvonalak belsejébe végig húzódik. A központi rész áll egy gyűrűből, mely a pólus orálistól az oesoph. 2—3 mm. távolságban körülveszi és összeköttetésben áll az ezen tájékon a hosszvonalak által képezett ránczokkal. Az oldal-