Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

134 kellő közepén lévő, és róm kath. templomnak ilyen botrányos állapota fölött. Kedves hitsorsosok, nem elég csak szóval dicsérni az Urat. Az ur nevének dicsőítésére, sz vallásunk külső fényének emelésére tenni is kell valamit. Bizonyára nem egv jómódú hitsorsosunk, saját házának építésénél, lakásának berendezésénél a legfinomabb ízlést, a legnagyobb fényűzést és elegantiát fejti ki, és az Ur házának ezen dezolált állapota nem bántja lelkiismeretét? Fölöslegéből nem tudna áldozni ezen szégyenfoltunk eltüntetésére ? Hiszen izraelita polgártársaink is örömmel üdvözlik ezen, az ő vallásos érzületüket is mélyen sértő állapot megszüntetésére indított mozgalmat. A nagyszámú főgymn. róm. kath ifjúság számára, melynek lelkét és szivét is kell képeznünk, itt tartatik az isteni tisztelet. Vasár- és ünnepnapon a polgári osztály ezen kis templom minden zugát foglalja le, mert Nagy-Kanizsán a róm kath. hivők száma 17,000, és a helybeli sz.-ferenczrendi plébánia templomba, mely különben a város végén is fekszik, legfölebb csak 3000 ember fér. Nagy-Kanizsán tehát a felső róm. kath. templomra égető szükség van, mely szükségletnek ugy vélünk eleget tenni, hogy a szóban lévőnek helyére, ha Isten is ugy akarja, egy nagyobbat és díszesebben emelni szándékozunk. Azért szeretett hitsorsosok és polgártársak, jóllehet tudjuk, hogy szegények vagytok, és vállaitok a most is számos, de azért még mindig szaporítandó, és évről évre mindig nagyobb és nagyobb igényeket támasztó iskola adójával annyira meg vannak terhelve, hogy a városi lakóknak u. sz. minden kényelmét kénytelenek vagytok nélkülözni, mégis, sz. ügyünk és nemes czélunk kivihetősége végett, első sorban hozzátok kell fordulnunk, azután pedig a megyében és szép hazánk minden részében lévő hitsorsosainkhoz, — hiszen N.-Kanizsának a kereszténység megvédése körül a múltban elfelejthetlen érdemei vannak és hitbuzgósága napjainkban is páratlan, — nem különben mindazokhoz, kik oly boldogok, hogy birnak oly templommal, mely lelküket és minden érzéköket megragadja, és egész valójukat az Istenhez közelebb hozza, — végre szabadjon számítani a más vallásuakra is, kikben vallásos érzület, hitbuzgalom, igazi szeretet és jótékony sziv lakozik, — járuljatok akár milyen csekélységgel és akármily módon szent tervünk kiviteléhez. „Et dixit, qui sedebat in throno: Ecce, nova facio omnia.'" „És mondá, ki üle a trónuson: íme, mindent meg fogok ujitani." Joh. Apoc. Nagy-Kanizsán, 1897. márczius hó 10-én. A róm. kath. hivők nevében közrebocsátják: Dr. Benczlk Ferencz, városi ügyész. Eperjesy Gábor, takarékpénztárnok. Dr. Fülöp Kázmér, ügyvéd. Halis István, városi tanácsos. Hertelendy Béla, ügyvéd. Dr. Kiss Ernő, főgymn. tanár. Knortzer György, takarékpénzt, főellenőr. Mikoss Géza, kir. táblai biró. Nith Norbert, szt. ferenczr. tartom, főnök. Dr. Pachinger Alajos, főgymn. igazgató. Plihál Ferencz, kir. közjegyző. Sebestény