Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

124 nyomában járó s a maguk nemében 1 u-t11 kevésbbé hódító görög iskola mesterek teremtették meg. A középkor vallásos jellegei, mozgalmai, kultúrája az egyházi férfiak vallásos nevelésén nyugodott. Az uj kori reformációt legnagyobb részben a humanista nevelők és tudósok pogány színezetű irodalma készítette elő. A francia forradalom vérengző nemzedéke az ency klopedisták ateistikus elemeiből táplálkozott. Mindazok, a kik a társadalmat megváltoztatni, javítani törekdtek a serdülő nemzedékre felfüggesztették szemeiket s ennek szivébe oltott eszmékből várták a társadalom megújhodását. A nevelők és tanítók a társadalmi alakulások és mozgalmak előkészítői voltak, de sokan gyakran valóságos megteremtői. Nehéz munkájok eredménye kiszámíthatatlan következményű. De a mily fontos a nevelő és a tanító állása, ép oly nehéz és sokszor háladatlan is Már a rómaiak azt mondták: Quem dii odere, paedagoguni fecere. A kit az istenek gyűlölnek, nevelővé teszik. A szülők különben igen jól tudják, mennyi gondot okoz csak két három gyereknek nevelése, hát egy iskola, a hol 200—300 különböző származású műveltségű, vallású növendéket kell nevelni és szeretettel felügyelni, hogy mindezek valahogy hajba ne kapjanak. De ha valamikor ugy napjainkban nehéz a nevelő helyzete. Korunk iránya racionális és materialisztikus. Elvet mindent, a mit a kikiáltott emberi elme felfogni nem képes; támadja amaz ősi tiszteletre méltó alapokat, a melyek a valódi nemes értelemben vett kultúra egyedüli alapját képezik, tevékenységének küzdelmeinek majdnem egyedüli célja az anyag a pénz. Ezen irány szó csöve a nagy fejlett közönség vezetője a sajtó. A hivatása magaslatán álló nevelőnek, ha csak a növendék szubjektivitásának nemesebb részét a szivet teljesen nem akarja feláldozni, ellentétbe kell helyezkednie a társadalmi áramlattal, némileg a közfelfogással: érezni, nemesen érezni és magasztos ideálokért lelkesedni kell őt megtanítania holott a világ csak gondolkodik, számit és spekulál De bárminő fontos, nehéz és magasztos is a nevelő hivatása, működése mégis feltűnés és zajnélküli, hasonló a korálok építéséhez, melyeknek tevékenysége lassan majdnem észrevétlenül egész világrészeket teremt a hullámzó tenger kebelén. A tanügynek és nevelésügynek ilyen szerény feltűnést és kitüntetést nem kereső munkását tiszteljük a nagykanizsai főgimnázium közszeretetben álló igazgatójában. 30 évet töltött e férfiú e nehéz pályán, hivatása fontosságának tel jes tudatában. Hosszú idő ez mélyen tisztelt közönség, maga az esztendők sora önkénytelenül tiszteletre indítja az embert. — Mennyivel inkább tiszteletre méltó azon férfin, a ki ez évek hosszú sorát a legáldásosabb működésben élte le. Ki teljesen megfeledkezve önmagáról, megvetve mindazon élvezeteket és örömöket, a melyeket az élet nyújtani képes, lemondva még a legméltányosabb, legjogosabb elismerésről is. teljes erejét, összes tehetségét mások boldogsága megalapításának hozta áldozatul ? Ilyen derék és tiszteletre méltó férfiú a mi intézetünk igazgatója. Mennyiben igaz ez. semmi sem bizonyítja fényesebben, mint ezen ünnepély szerénysége. A mélyen tisztelt közönségben tán önkénytelenül felmerül a kérdés, vájjon csak ennyit érdemel-e egy 30 esztendeig tartó nehéz, buzgó és áldásos működés. Bizonyára többet, sokkal többet! A tisztelet nyilvánítás