Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1896

9 Ezek után, kedves kartársak, jóakaratukba, kalazanti buzgóságukba és szeretetükbe ajánlom a karjaink közé megint oly nagy számmal összesereglett tudvágyó drága ifjúságot. „Nolite amittere confidentiam vestram, quae magnam habét remunerationem. Patientia enim vobis necessaria est, ut voluntatem Dei faeientes, reportetis promissionem." (Ep. S. Pauli Ap. ad Hebr.) Az emberséget a szülőknek köszönik, de az emberiség önök műve. Ébreszszék föl őket szunnyadásuk- és álmukból. Dörzsöljék, a mi rajtuk még hideg, és hütsék le, a mi őket már is égeti. Eszöket ne csak élesítsék, hanem erősítsék is. Tapasztalt és biztos vezérlő karjaik oly magasra emeljék őket, a milyen magasságban a magyar nemzetet az uj évezredben látni óhajtják. Föl tehát. kedves ifjak, föl a legnemesebb munkára ! Qui ascendit sine laboré, descend.it sine honore! Isten veletek!