Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

4 ajánlható, hogy a későbbi kor szellemtermékeiből némelyeket a teljesebb megismeréshez közelebb hozzunk; e kor irói ugyanis inkább egyetemes, mint egyoldalúan nemzeties álláspontjuknál fogva a kezdődő keresztény világnézet eszméihez való közeledést, vagy legalább a régi világot átalakító isteni tan iránti szükségesség és fogékonyság homályos sejtelmét éreztetik s fejezik ki. Azon Írókhoz, kik bizonyos mértékben oly kor határán állanak, hol az általános emberi szempont lépett a büszke nemzeti felfuvalkodás helyébe, tartozik a rómaiaknál Caius Plinius Caecilius Secundus Minor, rövidebben az ifjabb Plinius. Ez okból levelei, melyekben nemes jelleme rokonai, barátai, polgártársai s rabszolgáihoz való viszonyában, valamint a császár- és a birodalomhoz való őszinte szeretetben nyilvánul, megérdemlik a gondos tanulmányozást. Az ó-kor összes irói közöl Cicero mellett ezen iró ismeretes legteljesebben ; ugy önmaga, mint iratai által részletes adatokkal birunk élete felől; megítélésében azonban közönségesen inkább az író jelentékenvségét, mint tiszteletre méltó jellemét szokták kiemelni. Már pedig ugy látszik, hogy ily érzület, mely e nemesen gondolkodó férfiút jellemzi, a tudományos méltatás mellett méltó a vizsgálódásra és a részletesebb ismertetésre: főleg azok részéről, kik az iró jelentékenységét csak akkor ismerik el, ha az ismeretekben való haladás valódi humanitasszal egyesülve jelentkezik. Mily kedveltségben részesülnek Plinius levelei a nyugati tartományokban, mutatja azon körülmény, hogy Francziaországban, Hollandiában és Angolországban már tiz év óta számos iskolai kiadásban forognak közkézen; ujabban pedig helyes kiválasztással és magyarázó jegyzetekkel a német ifjúságnak is hozzáférhetővé és könnyen megérthetővé tétetnek (Neue Phil. Rundschau, Gotha, 1895). Plinius különféle tulajdonságainak elsorolásában magát az írót beszéltetjük, mivel leveleiben egész bőségét találjuk a közléseknek, melyek egyrészt írói tevékenységéről és írásmódjáról adnak értesítést ; másrészt meg jellemének tiszta képét tárják szemeink elé. Leveleinek 10 könyvén kívül Trajanust dicsőítő beszéde maradt fenn. Mindkettőben felismerhető a kor, melyben azokat irta; mindkettőben amaz elmés, művészi, ellentétekkel és más czifra kifejezésekkel megterhelt írásmód tűnik fel, mely főleg a Kr. u. második század íróinak sajátja és melyet Plinius sem tudott iratai jellegéből egészen letörülni: ámbár ízlését a legjobb remekek után művelte. De e foltokért jóval több jelessége- és szépségével kárpótol. Dicsőítő beszéde mintadarabja marad mindenha a római ékesszólásnak; levelei pedig érzésének nemessége, a szabatosság, a kifejezések eredeti rövidsége s a mívelt hang miatt ma is tanulságosak. E levelek természetök szerint kitűnően alkalmasak arra, hogy a szellemi élet elrejtett bányájába pillantást vethessünk, mivel oly érzések kifejezései, melyek a szívben önként keletkeznek és az igazsághoz hűebb rajzokat szolgáltatnak, mint azokat egyéb leirásokés előadásokban találhatnók. Joggal mondja rólok Niebuhr: „Az ifjabb Plinius levelei igen tanulságosak és a kor megbecsülhetetlen képét adják." A festmény, mely azokban elénk tárul, ámbár az idő