Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1894

46 A hajdankor gazdag oly alakokban, kiknek szellemi nagyságát Plinius nem érte el. De ritkább jelenség benne a magasabb adományoknak egyesülése a jellem kitűnőségével és szeretetreméltóságával : a benső élet e szép és gazdag tulajdonai összeköttetésben a sors kedvezésével és fényes életmóddal; az emberi törekvéseknek megelégedést biztosító egyezése a tényleg elérttel. Igy látjuk Pliniust hasznos gyakorlati tevékenységben mint a császár első tanácsosát, mint államférfit és ügyvédet, a művészetek és tudományok meleg pártfogóját, az irodalom serény munkását, fejedelmének hű alattvalóját; a nemes hazafit, önzetlen barátot, szeretetteljes férjet, emberszerető urat, eszményi irányú férfiút; ügyes, minden körben szeretett és tisztelt világfit; mély, minden szép iránt fogékony kedélyű és mégis egészséges s erős természetet, kiben a kitűnő nevelés, belátás és akarat összeköttetésben a kedély lágyságával szép összhangban egyesülnek. S ha e kép szemlélésénél a tekintet néhány kis foltra esik, ezek az összhatást bizonyára oly kevéssé zavarják, mint ama könnyű árnyékok, melyek egy fényesen megvilágított tájkép fölött leereszkednek. Plinius serény és önzetlen tevékenységét honfitársai sok századdal később is elismerték, mivel tiszteletére 1488-ban Comumban egy márvány emlékoszlopot emeltek következő felírással: C. Plinio Caecilio Secundo, Qui Consulatu, Auguratu, Militiae Gestis Ac Orandis Causis, Poematibus Et Historiis Conficiendis Caesarem Traianum August. LuculentisSime Laudando, Adficiendoque Immensa Liberalítate Pátriám Suam, Eidem Immortale Contulit Ornamentum, Ordo Comensis Concívi Suo Desiderabíli Honore Accepto Monumentum Posuit MCCCC.LXXX.V1II. Kai. Mai. Functus Eram Sed Tum Vetere Praeclarus Honore Vivebam, Perii: Nunc Quoque Vita Mihi est.

1) FARKAS JÓZSEF. ') Le philosophe paíen ou pensées de l'line par M. Kormey, á Leide 1759. — Caii Plinii Caecilii opera. Die Briefe des Plinius Cftc. Secundus, übersetzt von Johann Adam Scháfer, Wien und Tiiest, 1814. — Bender, der jüngere Plinius nach seinen Briefen, Tübingen, 1873. — Plinius der Jüngere, ein Charakterbild aus der römischen Kaiserzeit, von Heinrich Schőntag, Hof, 187G. — Zur Charakteristik des jüngeren Plinius. Von Dr. Giesen, Bonn, 1885. — De Plinii Minoris eloquenlia. Thesim proponebat Lutetiae Parisiorum, in Sorbona, Paul Morillot, vidít ac perlegit facultatis litterarum in Academia Parisiensi deeanus A. Himly. Typis mandari curavit Acad. Paris, rector Gréard, Gratianopoli, 1888. — A. Kreuser, Ausgewahlte Briefe des jüngeren Plinius, Leipzig, 1894. — Neue Phil. Rundschau, Gotha, 1895.