Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1893

6 B.) Az igemódok. Az igemódok a latin nyelvben éppen úgy, mint a magyar nyelvben is arra valók, hogy velők az igében foglalt kijelentésnek a beszélő szempontjából véve valóságát, lehetőségét vagy szükségességét fejezzük ki. Az igemódok a valóságot, lehetőséget és szükségességet csak a beszélő szempontjából véve fejezik ki, vagyis azt jelentik, hogy a beszélő valamiről úgy győződött meg, vagy csak hogy valamit úgy tüntet fel, hogy az való, lehetséges vagy szükséges: ennélfogva ezeket a grammatikai fogalmakat a filozófiai valósággal, lehetőséggel vagy szükségességgel azonosítani nem volna helyes. A grammatikailag kifejezett valóság azt jelenti, hogy a beszélő kijelentését igaznak veszi, vagy igaznak, valónak tünteti föl; hogy azután valóban igaz-e, az ebből a kijelentésből éppen nem következik. A grammatikai lehetőségen azt értjük, a mi a beszélő szempontjából véve nem valóság. A nem valóság lehet tulajdonképpen való értelemben vett lehetőség, vagy lehet feltételes, vagy óhajtott. Grammatikailag a lehetőség fogalma alá tartozik az is, a minek a valósága fölött a beszélő kételkedik, vagy csak úgy tünteti föl, hogy kételkedik; ide tartozik továbbá az, a minek a valóságát ő maga nem fogadja el; de vele szemben álló vélemény következtében látszólag mégis elfogadja, vagyis megengedi; így sorolódik a latinban a lehetőség körébe az is, a mit a beszélő úgy ad elő, mint másnak a véleményét. A grammatikai szükségességen azt értjük, a mit a beszélő úgy ad elő, hogy annak más valakitől való megvalósíttatását szükségesnek tartja; azt akarja, hogy más valaki valósítsa. A latin nyelv a fönt feltüntetett módon vett valóságot a modus indicativussal, a lehetőséget a m. conjunctivussal, a szükségességet pedig a m imperaiivussal fejezi ki. I. A modus indicativus. A modus indicativussal a latin nyelv azt adja elő, a mi a beszélő szempontjából véve való; ebben a tekintetben megegyezik a latin modus indicativus a magyar jelentő móddal; pl. Catalina fűit vir ingenio malo pravoque, Catilina elvetemült és gonosz jellemű férfiú volt.