Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1892

Rónia és Karthágó a második pún háború idejében. Az antik világ legnagyszerűbb és következményeiben legkihatóbb küzdelmeinek egyikét kétségkívül a pún háborúk alkotják. Ennek bebizonyítására csak egy pár futó pillantást kell vetnünk a pún harezokra és az ó kor egyéb küzdelmeire. Még az ó kor többi küzdelmei nagy részében különböző műveltségű, egyenlőtlen hatalmú népeket látunk síkra szállani, győzni vagy elvérzeni, addig a pún hadjáratokban két műveltségre és hatalomra is egyforma nép méri össze fegyvereit. így a persa háborúkban a barbár nyers erő küzd a görög műveltséggel; N. Sándor hadjárataiban bámulatos hadvezéri lángelme megdönti az ázsiai zsarnokok rengeteg birodalmait s romjaikon uj, a görög műveltségtől áthatott államokat teremt. Mig továbbá az ókor többi küzdelmeiben az egyes államok nem semmisülnek meg, hanem csak meghódittatnak és erősebb szomszédaiktól alattvalói függésbe jönnek s ezek elgyengülésével régi szabadságukat és függetlenségüket visszanyerik, mint ezt Syria, Assyria, Egyptomban stb. látjuk ; addig a pún háborúk a hatalmas phoinikiai nemzet tragikus bukásával végződnek ; e hatalmas nép nemcsak függetlenségét veszíti el minden időre, de létét is, kivész az élő népek sorából, hogy soha többé fel ne támadjon, soha a történelem színpadján ne jelenjék meg. A földközi tenger hatalmas uralkodójának létét csak azon szomorú romok hirdették, melyek alá utolsó kétségbeesésében temetkezett s melyek felé a rómaiaik átka és alattvalóinak vér- és könyözöne nehezedett. A pún nép tragikai sorsa nem a véletlen műve, sem a rómaiak hősi küzdelmeinek, bámulatos áldozatainak s rendületlen kitartásának a következménye, önkeblében