Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1888
13 különböző oldalon erednek a melléktengelyek, de a virágok terhe alatt meghajolnak s úgy néznek ki, mintha egy oldalon erednének. Van rá eset, mint a mezőkön közönséges Lathyrus pratensis, a parlagi bükkön sárga virágainál, hogy nem látszólagosan, de valóban egy oldalra húzódnak, s az úgy nevezett egy oldali fürtöt alkotják. A mondottakat összefoglalva tehát a fürtöt úgy jellemezhetjük, hogy a fürtnek van egy hosszúra nyúlt főtengelye, melyből meghatározatlan távolságban, különböző oldalon, hosszabb vagy rövidebb melléktengelyek erednek, melyeknek tövében találjuk rendesen a fedőleveleket. A keresztesvirágúak előlevelének ki nem fejlődése, a bükkön és érdeslevelüek kétoldali fürtje csak kivételesek, s meghatározásunkat nem érvénytelenítik. Ha most a siknak alakját nézzük, melybe a typikus fürtnek virágai esnek, azt találjuk, hogy az a henger görbe felületével egyezik. Ha a fürtvirágzatra jellemző elrendeződés változatlan marad, csak a virágkocsánok hosszúsága változik olyképen, hogy a felsők mind rövidebbek és rövidebbek lesznek, mi által a kocsánokon ülő virágok nem a henger síkjába, tehát oldalt, hanem egy felső vízszintes síkba esnek, akkor fürt-ernyő (corymbus) keletkezik. Csak sajátságos alakjának köszönheti külön elnevezését, mert lényegileg fürt, úgy hogy e külső alak is gyakran csak egy időre marad meg, mert az ifjabb virágok a felvirágzás folyamában megnyúlnak, s kiemelkednek a vízszintes síkból. Tanulságosan észlelhető ez a keresztes-virágúaknái. A fürtös virágzatok második és gyakori alakja az ernyő (umbella 1). Ha nedves réteken, mocsarakban gyakori kákának, Butomus umbellatusnak virágzatát nézzük, az imént leirt corymbushoz hasonló alakot fogunk nála találni. Azt látjuk ugyanis, hogy az el nem ágazó szárnak csúcsán nagyszámú ibolyaszínű virágok vannak egy síkban elhelyezve. Lényeges különbség azonban ezen virágzat és a corymbus között az, hogy a főtengely elenyészoleg megrövidül, s a virágoknak hosszú kocsánjai, melyek már melyéktengelyek, egy pontból indulnak ki, s mintegy sngárszerüleg terjednek szét A fedőlevelek a melléktengelyeknek megfelelőleg egyenlő magasságban vannak elhelyezve úgy, hogy körijén sorakozva gallért alkotnak. E gallér csak a korcs képződményeknél hiányzik. Hogy határolatlan, vagy centripetál typussal van dolgunk, abból látjuk, hogy a középső virágok fejletlenebbek mint a szélsők. Ezen ') L. 2. álir.