Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

-2 De nnkor már odáig érett meg a görög nép, hogy a zsarnokok igáját Ióniában lerázni merészelte, a subjectivismus öntudatra ébredett, ezen jjolitikai, társadalmi és vallási forrongások közepette, magából a kor szelleméből nőve ki, az elegia és iambos-költészet után felvirágzott, mintha új tavasz állott volna be, a költészetnek egy más faja, a melos. Ez az új költészeti faj égig magasztalta azon vitéz férfiak tetteit, kik a zsarnokokkal szembeszállani, azokat kiirtani elég bátrak voltak; vagy épen a közélet foglalkozásairól, sőt az ember legbensőbb érzelmeiről énekelt a lyra. Azért az epos a múlt, a melos méltán a jelen költészetének neveztetik. Az ifjúkor vagyis a lyrai költészet elvirágzása után Görögország a Kr. e. ötödik százban a műveltség legmagasabb fokára emelkedett, midőn a szabadságukat elnyomni akaró perzsákat legyőzvén lelki erejöket és az élet kiváló jelenségeit már nem csupán dithyrambikus karénekekben dicsőítették (Árion, Lasos), hanem épen a tény költészetében, a drámában állították a nézőközönség elé az athéni Bacehos-szinliázban. A költészet ezen fajában, épen úgy, mint az attikaiak a perzsa-háborúk alatt az egész ismert világnak, itt a hős a nézőközönségnek szemei elé állíttatik. "Exsi ds TCpá^ecoc éaxi tj.íjxr^at.c.

1 Mi volna a szellem fejlődésének ezen meneténél természetesebb. Eléggé látható belőle, hogy az ó- és újkor irodalmai között

2 a görög minden külbefolyás nélkül, szorosan a természet íratlan törvényeihez ragaszkodva autodidakt (magától tanult) néppé fejlődött, és különösen Athén, Görögország szemefénye, az utókor tanítója lön. Ez a fejlődés nagyon természetesnek mutatkoznék, ha a tény mást nem bizonyítana. Es még ma is találkoznak, kik nem akarják észrevenni vagy legalább felemlíteni,

3 hogy mint minden nép, úgy 1 Aristot. De arte poet. 6. rec. G. Christ Lips. Teubn. 1878. — 2 Az újabb irodalmak közt csak a spanyol hasonlítható össze a göröggel eredetiségre ; drámájának alapja a románcé. — 3 Ezek ellen irányul dolgozatom czáfolatképen. Ilyenek K. Nikolai, azonkívül Bonitz H. Üb. d. Urspr. d. Hom. Ged. Wien, 1860. 32. 1., de különösen A. Boeckh, ki a görögöknek első költészetéről ezt irja: «Ich liabe zuAnfang meiner Schrift ,Uber die Versmaasse des Pindaros' die vorbomerische Poésie als lyriscb bezeichnet, weil sie in engerem Zusammenhange mit der Musik gestanden, als das heroische Epos. Diese Ansicht, die ich bereits in der lateinischen Schrift ,De metris Pindari' aufgegeben habe, ist in neuerer Zeit melirfacli aufgestellt worden, u. A. auch von Westphal. Es ist jedocli nicht denkbar, dass jene áltesten Dichtungen den subjectiven Charakter geliabt habén, welcher der Lyrik wesentlich ist und sich erst in der nachhomerischen Zeit sehr allmáhlich ausgeprágt hat.