Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

39 homerosi körnek belső életét és elrejtett lyrai érzelmeit nem ismerjük. A lyrai ének szövege csak néhány, nem tulaj donképeni lyrai dalban, inkább rhytlimikus menetű kesergésekben, a yóoc-ban, az ismert diadalmi psean töredékében és a sirenek énekében fordul elö. Többet tudunk már a melosköltészet elterjedéséről. Tudjuk ugyanis Homerosból, hogy nem csak Olympos, Troia, Kréta, Lakedaimon, Oichalia és Krissa téréi visszhangzottak a lyrai daloktól, de Görögországnak kevésbé müveit

1 nyugati oldalán is, mint például Ithakában, sőt a messze nyugaton,

2 a hol Odysseus ismeretlen tengerek vizein hányatik, énekben öntötték ki magasztos érzelmeiket és gondolataikat. Továbbá nem csak az istenitiszteletnél, hanem sok más szomorú, komoly és víg körülmények alkalmával, különösen pedig menyegzök alatt melosdalokat énekeltet Homeros. A melikus daloknak előadási módja a dalfajok és a helyek szerint változott. Vagy maga az aoedus énekelt, mint rendesen lakomák alkalmával, vagy két alakos kezdette a dalt, mint a hyporchemában, vagy többen együtt énekeltek, mint a threnosban, de van eset rá, hogy magán személyek is énekeltek (skolion, Ivirke, Nausikaa, Kalypso éneke stb.) Arra is van példánk, hogy a többiek a végén (bizonyosan a versszak végén) felkiáltottak, mint a linosi daloknál, a threnosban és a Krissa mellett énekelt pseanban. Majd ismét, és ez az előadási módnak tökéletesebb formája, együtt énekeltek, mint az engesztelő ós diadalmeneti pseanban és a liymenaeusban. Tehát majdnem mindenütt ének-, zene- és tánczczal egybekötve jelenik meg az első melos-költészet egy általános «nomos» név alatt, mely homályos kifejezés bizonyosan a melos-költészetnek első, a pseantól különböző elnevezése volt: Állva mindenki legkönnyebben énekelhet. Homeros kortársai szintén ismerték a természetnek ezen törvényét, de a körülmények szerint sokszor ülve (engesztelő paean, tlirenos, és a lakomáknál) vagy menet közben (Linos-dal, a krissai és diadalmeneti paean) énekeltek. Az éjt kivéve a napnak minden részében visszhangzott az ének, de leginkább délután, este pedig mint az istenek, úgy az emberek is: xaxxsíovtec I[3av oíxov ős sxaotos.

3 A nemet illetőleg úgy a férfiak, mint a nők szerettek énekelni, 1 Ennek bizonysága, mert Telemachos annyira csodálja azt a fényt és pompát, melyet a liires Menelaos spartai királynál látott Görögország keleti oldalán. (Od. 4. 43—46.) — 2 Kirke, Kalypso, Sirenek. - 3II. 1. 606 ; Od. 1. 424. stb.