Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1886

13 Némely tudós ezen siratásokat úgy szeretné versszakokba osztani, liogv minden fordulat bárom sorból állana eképen: "'Exxop, sjjlío 0-ujjLt]) 7üávt(ov mhj rpíkmzs xaíScov, fj |JLSV jxoi CÍOÓC X£p éíbv cpíXcc fjad-a. iS-soíaiv. oi 3' apa aeö xr

;3ovxo xai év ftaváxoió xsp atar^. dXXoo? [j-sv yáp xai§ac s[xo'jc xóD-ac (bxóc ' AyiXXeöc xépvaa/', 6v xiv' IXsaxe, xépr

;v áXös áxpoféxoio, • éc Xájxov la' t' vl|j-Ppov xai Ar;|xvov á(xr/i)-aXÓ£aaav. ásó 5' ixd i^éXsxo ^o/r^v xava^xE'i yaXxö), xoXXa poa-cáCsaxsv ioő x£pi af^x' éxápoio, IlaxpóxXoo, xov Ix£<pvss, ávéaxvjoEV 3é JXIV 008' O>c. vőv oá jxot. spaTjetí xai irpóacpaxoÉ iv |X£yápot.ai. xeiaat, x(j> íx£áo;, őv x' ápYUpóxo^oc 'AxóXXtov oíc dyavotai (3éXeaatv £7uot."/ó|X£voc xaxsxscpvev.

1 Tartalmok méltó a melos-költészetre, mély bánatra és megrendült kedélyre vallanak. Andromaclie és Helene threnosa néhány vers kihagyásával, melyeket különben az Ítészek betoldottaknak állítanak, szintén négy versszakra osztható.

2 A rokonok ilyetén síránkozására a körülöttük álló nők, mintegy kar, refrain gyanánt kísérik a yóoz-1, és a sírás elragad a többi népre is. Talán épen ezen oknál fogva zenével kísérni fölesleges » volt. Ilyetén félsóhajtások később is szokásban maradtak, 'mikor Görögország művelt korszakában a threnodia egy részét pénzen fogadott énekesek, másik részét (refrain) a rokonok énekelték.

! A threnodiák szövege Hekabe goosából tűnik elő leginkább, azt is kivehetjük belőle, hogy a threnodia rendesen dicsérte a megholtat.

4 A goos után a liolttetemet máglyára helyezték s a tűznek adták át; végre a hamvakat összeszedve gazdag halotti torra gyűljek össze Priamos házában.

5 1 II. 24. 748—759. — 2 Dr. Hóman Ottó : Közi. stb. 65. 1. 22. j. — Vergiliusnál kővetkező helyeken keseregnek a holtak felett: 11. 150—184, a hol Euander hullat könyeket a háborúban megölt Pallas fia fölött; nők siránkoznak a 11. k. 35—58. versében. — 8 W. Freund: Trienn. pliilol. 3. Sem. Abth. 208. L. 1876. — 4 I. H. I. Röppen: Erklárende Anm. z. Horn. Hannover, 1810. 6. k. 331. 1. — 5 II. 24. 802, 803.