Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 24 — Egyenjogú a magyar nyelvvel az, mely hozzá hasonlít. Ilyenek pedig az ural-altáji vagy turáni nyelvek, melyeknek főbbjei a finn, az ugor, « török, a mongol és a mandzsu nyelvek. Hasonlóknak vallják pedig e nyelveket a fönt emiitett eriteriumok. Hadd álljanak azomban itt az ural-altáji nyelvek főbb közös nyelvtani sajátságai, ugy a mint azokat Wiedemann regisztrálta 1838ban megjelent ily czimü művében: Über die früheren Sitze der tschudischen Völícer. 1) Minden altáji nyelvcsoportban megvan a magánhangzó-illeszkedés (Vocalharmonie, V. ő. magyar kérem, de látom); ellemben 2) sehol sincsen nemi megkülömböztetés (Genus, mint a németben: der Mann, die Frau, das Kinc]); 3) nincs e nyelvekben névelő, legfeljebb határozatlan (egy; az »az« és »a« újabb keletű); 4) a ragozás a gyök végére tett szócskákkal történik ; 5) a névszónak külön személyragozása van, mely pl. az árja nyelveknél nincs meg (v. ö. házam és mein Haus); 6) minden altáji nyelvben igen sok az ige jelentését módositó képző van; 7) e nyelvekben névutók szerepelnek, az árjákban ellemben praepositiók; 8) számnevek után nem használtatik többes szám; 9) e nyelvekből hiányzik a liabere (ich habe) ige s az »esse« (sein) igével pótoltatik (nekem van, habeo, ich habe).'

8) Hunfalvy szóban levő müvében kiterjeszkedik — a mint szükséges — e nyelotani közös sajátságokra, melyek azomban egyik másik-másik turáni nyelvben el vannak homályosulva. Mellette a szótári c.riteriumokat is registrálja.") Kutatásainak eredménye a következő. ,

e) L. bővebben Munkácsinál, többször i. m., Magyar Nyelvőr, 1882. 434 1. I

9> Els'i szótári eriterium a számnevek hasonlósága, íme mennyire hasonlít a legtöbb vogul számnév a magyarokhoz : iik egy, kiti kettő, kórom három, nyila négy, át öt, kat hat, sát (s=sz!) liét, nyalalu nyolcz, antallu kilencz (osztj. killien), lau tiz, kns húsz, vát harmincz, nelimen negyven, átpen ötven, katpen hatvan, sátlan hetven, nvolsat nyolczvan, antelsat kilenczven, sat száz, sater ezer. Szintoly hasonlóságot tüntetnek fel a viszonyszók: jol al(att), nlt által, aul elő, el el, pang fő (fej), pal fél, kut. hát, kém kép, lu le, majl mell(ett), tit tő, tal talan. Az emberi test és a természeti tárgyak nevei: lillél(ek), pang fej, pun fan, ur orr, sem szem, sop száj, nyelm nyelv, én iny, tur tor(ok), majl mell(v), sim sziv, májt máj, vér vér, kát kéz, kérem köröm, taras arasz, nám név, ns ész, suj szó, vit viz, jáng jég, tél tél, jét est, jét éj, sarny arany, aln ón, vogi vas, luopt levél, taplah tapló, komlah komló, págve bogyó, panel fonal, lu ló. kár ökör, amp eb, ágár agár, vaj vaj, nyolis nynszt, tani toll, tari daru, lunt. lud, mong mony, kul' hal. Az élet működéseit kifejező igék. : tél sziil, al él, aj iv (iszik), aj alv (alszik), min men (megyek), unl ül, kang hág, knál kél, tal tel(ik), vi vev (vesz), vi viv (visz), nyal nyal, nyal nyel, kai hal, kul hall, alm emel, pil fél, ji jő, uj n(-szik, finn uiskele, úszkál). Foglalatosságra és műveltségre vonatkozó szók: kvol hajit-ik), aui aj-tó, serah sarok. pánt fed, pántil fedél, panl falu, jajt ujj, nyál nyil, nyál nyél, íi löv, sun szán, kesáj kés, sajrep sarló, kant had, pan fon, ság szö, ur ór, tolmach tolvaj, nyair nyereg, kiéji kép, monda monda. Nemet és rokonságot kifejező szók: azse atya, ange anya, égva acliszin (vagyis asszony régi alakja), poh fiu, pi fi, áj lány, vuáps vő (vevő), mány meny, up ip a), anip napa, rauna rokon, né nö(né), nny ángy, nin nén(e), apszi öcs. Egyes felsorolt szóknak egymás mellé állítása koczkáztatottnak látszik. Csak látszik, mert a hangtani eltérések a legszebben kimagyarázhatok. L. erre nézve Hunfalvy müvét az illető fejezetek után, hol a többi emiitett nyelveket ifi összehasonlítja egymással.