Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 40 — eledelben nem válogat, télen-nyáron halat és vadat eszik, azzal a külömbséggel, hogy nyáron nyersen eszi, télen pedig a szári­tottat megfőzi. Csak a déli vogul ismeri a sót és a kenyeret; az északiak között legfölebh egyeseknél található nagy ritkaság gyanánt. A vogul nagyon szereti a dohányt, és nála még az asszonyi állat is pipázik. Lelkületére nézve a vogul gondatlan és egészen a természet gyermeke. Szeret beszéllgelni és tréfálkozni. Azok a vogulok, kik az oroszokhoz közel laknak, némileg müvei­tek, de nem is oly romlatlanok, mint a többiek. A vogul nagyon könnyen megharagszik, de meg is békül könnyen. Ha részeg, nem jó vele kikötni. Mivel a vadászaton kivül minden munkára nagyon lusta, ha oroszhoz napszámba megy, csak fél napszámot kap. A vogul tiszteletének különös tárgya még most is a medve (Hunfalvi/, A vogul föld és nép). Az osztjákok ázsiai Oroszországnak Tobolsk és Tomsk nevii kormányzóságaiban laknak, és körülbelül 25 ezer lelkei számlál­nak. Nemzetségekre oszlanak, és több nemzetség egy fejedelem alatt egyesül. A fejedelem orosz fönhatóság alatt áll. Vallásuk jobbára a régi pogány, mely összetartó kapocs közöttök. Kűlöm­böző természeti isteneik és bálványaik vannak. Halászok, vadá­szok és rénszarvas-tenyésztők. Nagy hibájok a lustaság és a részegeskedés. Külömben igen sokban hasonlítanak a vogulokhoz. (,Hunfalvi;, A vogul föld és nép). E népek és, Hunfalvy és tíudenz és sok más nagy ludós szerint, édesmagunk képezzük a kisded linn-ugor rokonságot.

Next

/
Thumbnails
Contents