Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1884

— 23 — Hunfalvy müvének bevezetésében előadja azt, a mit a vogulokról Reguly előtt tudtunk (1—48). Mindössze kevés az, de elegendő vala mégis arra, hogy a finn-ugor rokonságot valószínűvé tegye. »Eltökéllém magamat«, mondja Reguly, »Gyarmathíj folytatására; beállok a munkába, mint kincskereső, ki nem tudja ugyan, mit fog találni, ete eredmény nélkül dolgozandik is, legalább azt mondhatja fötdieinek: ott ne keresselek, ott nem találtok semmit.« (45). Hunfalvy tulajdonképeni műve 3 szakaszra oszlik ; az első szól-a vogul föld és népről (40—115), a második a vogulok szellemi maradványairól (115—256), a harmadik a voguloknak a magyarokhoz való viszonyairól (256—356). Bennünket itt csak az utóbbi érdekel. Hunfalvy művének e részében meg akarja állapítani, hogy minő viszony van a vogul és magyar nyelvek között és hogy igazán Jugriából (Juhariából) jöttek e ki a magyarok, mely országban a vogulok mindmáig laknak. Felhasználja minden előtte járó tudós munkálatait, de legkiválóbb súlyt a Reguly nyelvi hagyatékára fektet, mert ez, különösen vogul részéhen, egyedüli, pótolhatatlan és hivatva van döntő szól mondani. A Hunfalvy által fölvetett kérdés tehát nem egyéb, mint a magyarok eredetének kérdése. Valamely nemzet, eredetét kétféle eszközzel lehet keresni, a történet vagy a nyelv segítségével. Ezek közül a nyelv a régibb és hamisítatlanabb tanú. A nyelv a néppel együtt lesz és fejlődik, abban van kifejezve gyermekkorának minden ismerete és tapasztalata, öröme és fájdalma; és pedig a legőszintébben, mert olyankor a nép még nem tud hazudni, a mint nem hazudik az öntudatlan gyermek. Hogy mit tanult más néptől, azt kifejezik az idegen eredetű szók. Története akkor lesz a népnek, ha öntudatra ébred. De a történetet meghamisítja a faji büszkeség, mely győzelmeket és jó tulajdonságokat nagyit, veszteségeket és hibákat kisebbít vagy egészen eltakar. A nyelvben ilyen hazugságok nincsenek. Mi ennélfogva a nyelv segítségével igyekszünk megfelelni a fönt említett két kérdésre. E czélra nyelvhasonlítás kívántatik. De nem minden nyelvet lehet itt e czélból egymással összehasonlítani, hanem csak az egyenjoguakat. Ennélfogva mellőznünk kell a chínai nyelvet, mert ebben nincsenek nyelvtani alakok, melyekkel ellemben a magyar bővelkedik. Mellőznünk kell a hires szanszkrit és görög nyelveket, mert a fönt említett criteriumok (számnevek, viszonyszók sat.) azt vallják, hogy e nyelvek nem hasonlítanak egymáshoz. Mellőznünk kell végre ugyanabból az okból a sémi (zsidó sat.) nyelveket.