Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— 21 — A temetés s hullaégetés. A romaiaknál az eltakarítatásöak két neme volt szokásban ; egyik, a mai művelt világ által általánosan használt temetés (humatio), a másik az elégetés (combustio), melyet némely városokban újra fel akarnak eleveníteni. G-othában már 1870-ben történt az első hulla megégettetése, de azért általánossá nem vált, mert egész eddig összesen mintegy 100 hullát égettek meg. Ez utóbbi a romaiaknál is csak későbbi vívmány, mit Plinus bizonyít „História naturalis" cz. művének VII. könyvében : „Crernare apud Römanos non fűit veteris instituti; terra condebantur. At postquam longinquis bellis obrutos erui cognovere, tunc institutum." Mely nyilatkozat a humatio elsőbbsége mellett szól. Azonban a város építésének 253'-ik évében már találkozunk hullaégetéssel s magok a decemviralis törvények is tesznek említést róla. Plinius e szavaiból: „Et tamen multae familiae priscos servavere rítus, sicut in Cornelia nemo ante Syllam dictatorem traditur crematus" azt következtethetjük, hogy a hires dictator, Sylla volt első, kinek holt teteme megégettetett. Egyébként ez mellékes dolog ; bizonyos az, kogy a köztársaság legvirágzóbb korában egészen az Antoniusok uralmának végéig az előkelő világ halottjait megégették s csak azután tértek ismét vissza a szerintünk természetesebb humatiolioz. Különben a combustio virágzásának fénykorában sem volt általánosan kötelező; máskép nem értenők azt a kivételt, mely a hét hónapon alul megholt csecsemőkre vonatkozott, kik eltemettettek. A hullaégetés lefolyása következő volt, Először is egy oltár alakú máglyát emeltek, melynek neve pyra volt, mely gyúlékony anyagokból készült s ezt cyprussal vették körül. Meghintették a legdrágább illatszerekkel s a rokonok elfordított arczczal meggyújtották. Reáhányták az elhunytnak legdrágább ruháit, díszjelvényeit s fegyvereit, mint ézt az' Aeneis XI. könyvében olvassuk : Hinc alii spolia occisis direpta Latinis Coniiciunt igni, galeas ensesque decoros Fraenaque ferventesque rotas; pars munera Ipsorum clypeos et non felicia tela.

1) Mig égett a hulla, a rokonok folyton dobálták rá a tömjént s más illatos szereket sőt nem ritkán levágott hajukat is. Majd az elhunyt lelkének megengesztelésére embervért öntöttek ki a máglya ') Majdan mások az elnyomatott tirhéni vitézek Testéről levonott zsákmányt a tűzbe hajítják. A sisakok, kardok, zablyák viadalmi szekérből Vett kerekek behányatnak; inasok meg az ismert S önnön társaikon volt, mostan "szerte-vetődött l'ajzsokat és kopjákat azon lángokba lövellik.