Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— 15 — Maníua me genuit; Calabri rapuere ; tenet nunc Parthenope ; cecini pascua, rura, duces.

1) Ilogy azonban a helyes egymásutánt megtarthassuk, tekintsünk be a haldokló romaihoz , nézzük meg őt a ravatalon ; vegyünk részt a gyászmenetben ; lássuk, vájjon eltemetik-e, ^agy elégetik ? szemléljük meg az apotheosis szertartását; gyászoljuk meg szegény elhunyt felebarátunkat; s végre olvassuk le a megszomorodottak arczárói, vájjon minő érzelmek közt, minő hittel váltak meg kedvesüktől ? A haldokló romai. Kórágyán fekszik a szegény beteg. Szerettei könytelt szemekkel állják őt körül, mintha segítségére akarnának lenni nehéz küzdelmében, mintha megakarnák osztani vele a fájdalmat. Hasztalan a sírás-rívás. Contra vim mortis non est medicamen in hortis. Még egy bágyadt tekintet a körülállókra, még egy erős fellélekzés, még egy hörgés . .. . s nincs többé. A halál bevégezte nagy munkáját. A szeretetnek és ragaszkodásnak talán sehol sem találjuk oly szép jelét, mint e válponton. A rokonok és jóbarátok a haldokló fölé hajoltak, mintha végleheletét akarták volna magukba szívni, mely szokást Cedranus a görögöknél is fellelt, mi ennek beszármazása mellett tanúskodik. Vergilius Aeneisébcn akadunk e szokás bizonyítékára, ki a IV-ik énekben a szerencsétlen véget ért Dido nővérét Annát igy szólaltatja meg : Date vulnera lymphis Abluam, et extremus si quis super halitus erat Ore legam.

2) A IX. énekben pedig, hol Euryalus édes anyjának keservét irja le csatában elhunyt fia fölött, igy szól: Heu ! terra ignota, canibus data praeda Latinis • Alitibusque iaces ! nfic te tua funera mater Produxi, pressive oculos, aut volnera lavi Veste tegens, tibi quam noctes festina, diesque Urgebam et tela curas solabar aniles.

3) ') Mantua szült; Calaber temetett; Nápoly szive rejt most; Zengtem pásztorokat, földművelőt, csatahőst. Kolmár Sváby. 2) : Szaporán vízmerni sebére! Hadd mosogassam meg s ha mi kósza parányi lehellet Lappang még eriben fogjam szájamba fel. Sebők Árkád. 8) Jaj! idegen földön fekszel laurensi kutyáknak És madaraknak vetve! ki nem tehetélek halottan Bús hajlékom elejbe ; szemed béfogni, kimosni Nem lehetett sebeid s tested béfedni ruhával, Melyet, hogy hordoznál megtoldván a napot éjjel Készítek s gonddal telt vénségemre szövéssél S varrással könnyebbítek vala időmön.