Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881

— 33 — kocskákat pedig „ magtartóknak« (Saamenkapsel) nevezi. Az érett magtartók jelentékeny nagyságúak s számtalan orsó alakú spermatozoát foglalnak magukban, melyek a tartókból kikerülve élénk rezgő mozgásban adják tudtunkra azt, hogy ők is élnek. A megtermékenyítés lényege pedig abban áll, hogy a két összetapadt individuum kölcsönösen kicseréli egymással magtartóját, a szájnyíláson át, s ha ez megtörtént, akkor a két egyén elválik egymástól, létrehozandó a termékenyítési folyamat productumait. Ezekben röviden elmondottuk a „mikrokosmos" lakóinak főbb sajátságait, megismerkedtünk az állati életet föltételező főbb ténykedésekkel. Végül idejegyzem még azon tapasztalatot, melyet életszívósságuk tekintetében szereztem; úgy látszik, hogy egyes fajok inkább kedvelik az alacsonyabb hőmérsékletet; inert pl. a Coleps-ek 8—9° C. vízben igen jól érezhették magukat, mit víg száguldozásaikból lehetett következtetni; de már 20° C.-nál bágyadtaknak mutatkozának, 32° C.-nál annyira ellankadtak, hogy alig adtak életjelt magukról; míg végre 38'5 C.-nál nem csak a Colepsek, hanem mindazon fajok, melyeknek tokjuk nincsen, életöket elvesztették. * * * Összegezve s átgondolva röviden mindazt, mit az Infusoriák jellemzésére fölhozni iparkodtam, elmondhatjuk csakugyan, hogy: „Natura in minimis maxima!" DR. ORMÁNDY MIKLÓS. o 3*