Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881

A sejtek táplálkozása első sorban a folyton tartó anyagcserén, chemiai folyamatokon alapszik. Az anyagcsere folyamatában megkülönböztetjük Margó szerint

1): a) „azon anyagok fölvételeit kívülről, melyek az elveszettek pótlására szolgálnak; b) az assimilatiót, vagyis a fölvett anyagok chemiai átalakítását oly vegyületekké, melyek saját alkotórészeikkel hasonneműek; c) ezen alkatórészeknek átváltoztatását bomlási terményekké; d) s végre e bomlási anyagok kiküszöbölését." A fejettség magasbb fokán levő állatok e célra külön készülékkel, az u. n. bélcsatornával bírnak; raig ellenben az alsóbb rendűek, s így az Infusoriák is, ily elkülönült szervvel nem rendelkeznek. — Az a kérdés tehát, hogy miképen felelnek meg az Infusoriák az élet emez elodázhatlan követelményének, a táplálkozásnak? Az Infusoriák részint csak cseppfolyós, részint pedig cseppfolyós és szilárd halmazállapotú anyagokat vesznek föl. — Azon esetben, ha az állatka csupán csak cseppfolyós anyagok fölvétére van utalva, a táplálkozás, illetve a tápanyagok fölvétele egyszerűen absorbtio által eszközöltetik oly formán, hogy a test egész fölíilete képesítve van a tápanyagok absorbtiójára; vagy pedig pl. a Flagellátáknál: az ostorszerű uyújtványok végzik e munkát. Ha pedig az állatka szilárd halmaz állapotú anyagokat is vehet föl, akkor ezen esetben már szájnyílást is találunk mindig, melynek helyzete, egy és ugyanazon fajhoz tartozó egyedeknél, mindig állandó. — A legtöbb esetben, e nyilas szolgál arra is, hogy rajta a meg nem emészhető anyag, újból a szabadba kerüljön; azonban, ritkábban ugyan, találkozunk oly alakokkal is, melyeknél a fölhasználhatlan részek kiürítésére külön nyílás fordul elő; de megjegyzendő, hogy e két, be- és kijárat egy összefüggő csatorna által soha sincs összekötve, mint ezt a kifejlett bélcsatornával bíró állatoknál láthatjuk. A tápanyag mindenkor, a nélkül, hogy rajta valami előleges változás történnék, directe a test belső-parenchymájába jut; ahol annak feldolgozása is rögtön folyamatnak indul; vagyis az alkalmas részek a test alapállománya gyarapítására fordíttatnak; az át nem alakítható részek pedig, ugyancsak a test belső-parenchymájának mozgása, illetve összehúzódása és kitágulása következtében, vagy azon a nyíláson, melyen bejutottak, vagy pedig, ha e célra külön nyilás is — az alfelnyilás — megvan, akkor ezen, a tesből eltávolíttatnak. Ha valamely alaknál a szájnyílás előfordul, akkor ez a csillóknak sajátságos gruppirozásáról könnyen fölismerhető. A csillóknak a száj ') Margó: Átalános Állattan, Pest. 1868. pg. 33.