Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881

— 16 elö, már némi izomszerű képződményre vall; erről azonban alább bővebben szólunk. Igen érdekes és tanulságos továbbá a csillószőrök mozgásának módozataival megismerkedni. — Margó 4) a csillószőrök mozgásának ötféle modificatióját különbözteti meg, s pedig: 1) a horogszerű csilló mozgást (motus uncinatus), mely leggyakrabban fordul elő, s a csillószőröknek horogszerü meghajlása s váltakozó kiegyenesedése által jő létre; 2) a tölcsér idomú mozgást (in. infundibuliformis), midőn a csilló egy kúp kerületét írja le, mely kúpnak csúcsa a csilló rögzítési pontjában van; 3) lengő mozgást (m. oscillatorius), midőn a csilló egy síkban inga módjára ide s oda leng; 4) kígyódzó mozgást (m. serpentinus), mely mozgási irányától vette elnevezését, s mely kiválólag az igen hosszú csillószőrökuél mutatkozik; s végre 5) a hullámzó mozgást (m. undulatorius), mely leginkább az u. n. hnllámzóhartyák (membranae undulantes) mozgásánál észlelhető. A hullámzóhártyák az Infusoriák némely nagyobb alakjainál fordulnak elő, és a száj melléken foglalnák helyet; de miután e hártyák mozgási iránya és czélja identicus a többi csillószőrök hasonnemű sajátságaival; több mint valószínű, hogy e hártyák nem egyebek, mint a csillóknak egy síklap iránya szerint való összetapadása által létre jött képződmények. A csillók mozgási irányának elmondása után, meg kell még emlékeznünk azoknak gruppirozásáról is; mert csak így érthetjük meg azok működési irányának czélját. — E tekintetben Stein

5) osztályozását követve, következő berendezéseivel találkozunk a csillószőröknek : 1) a száj körül félkört képező elhelyezéssel, melyet Stein „adorale Wimpern" névvel említ; ez előfordul az Oxytrichinák, Euplotineák és Aspidiscineáknál; e berendezésű csillók rendeltetése, kétség kívül a víznek őrvényszerű mozgásba hozatalában keresendő; hogy így a közelben levő tápanyaghoz könnyebben hozzá juthassanak. 2) párkánycsillókkal (Randwimpern), melyek sertenemű tömött sorokban pl. az Oxytrichinák testének mindkét oldalán végighúzódnak; ezek kiválólag mozgási szervek gyanánt szerepelnek, mit elhelyezésök kétségkívül bizonyít; 3) farkcsillókkal (Schwanzwimpern) melyek az által keletkeznek, ha a kétoldali párkánycsillók a háti oldalon egymásba átmennek, 4) Margó: Általános Állattan. I. r. Pest. 1868. pg 143. 6) Stein: id. m 70 1.