Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 12 — Innen folyólag, ha a szülők gyermekeik nevelése ügyében sikeres eredményt óhajtanak elérni, a minthogy kellene elérniük, necsak üres szavakkal oktassanak, hanem egyszersmind jó példával járjanak elül. Nem elég a vallásosságot, az erkölcsiséget csak szóval hirdetni, követni is kell azokat. „Amely szüle mindig üres szókkal tanítja gyermekeit, annak beszédei futó homokba irt betűk, miket elhord a szél; de ki tetteivel s példájával oktat, az hasonló a kőfaragóhoz, ki a betűket márványba metszvén , a szó igy mintegy testté válik. Ha van bennem jó,-azt tőle (atyámtól) öröklém, nem mivel rátanított, hanem mivel őt ugy cselekedni szemléltem." (Szemere Bertalan.) Mily magasztos szerepe van a nőnek — az anyának gyermeke házi nevelésében, s mily fényes az eredmény, mely az e téren kifej • tett odaadó fáradalmakat megkoszorúzza, szépen igazolják a következő — megszívlelésre valóban érdemes szavak: „Asszonyok! Anyák! tőletek függ nagy részben a hon jövője. Oh! fogjátok fel hivatástokat! Ti vagytok a családélet éltető gyökerei, a házi erények alkotói, a gyermekek lelki hajlamainak első idomítói, tőletek függ a jelen, a nemzet belső élete, a jövendő előkészítése." (Gr. Mikó Imre) Nemünknek nagy ékessége a pontosság, a rend, az állhatatos munka; ha jellemünk ezen alakokat öltötte magára, jó részben az alapos házi nevelésnek köszönjük. E tekintetben fontos szerepe jut az apának, ki méltóságos, kimért, komoly, higgadt fellépésével és bánásmódjával megadja a határozott irányt. A férfi inkább az értelemre hat; a nő a kedélyt, a szivet, az érzelmeket ápolja. Nemes szív, jó kedély, meleg érzelmek első sorban szükségesek az életben; ez az oka, hogy az anyának nagyobb befolyást kell engednünk a gyermek nevelésénél, hiszen ő egyesíti magában természeténél fogva a lágyságot, gyengédséget, finom tapintatot. De az atyának nincs is ideje, mint az anyának, állandóan csak gyermeke nevelésével foglalkodni; hivatása, kötelességei őt más térre szorítják — kenyérért dolgozik. Csak a nő van lekötve háza küszöbéhez, neki azon belül kell feltalálnia földi üdvét s fel fogja találni, ha szeretettel simul férjéhez, akaratát alárendeli férje akaratának, elégli a keveset, keblét hiú vágyak nem emésztik s otthonában gyermekeiért él és hal. A társadalom erkölcsi állapota is jó részben az anyák erkölcsiségétől függ. Ha a nők, az anyák keblét az igaz vallásosság érzelmei dobogtatják, ha egész lényüket a tiszta erkölcs uralja: maga a társadalom is egészben véve vallásos, erkölcsös lesz. Ellenkező esetben a társadalom alapjában rendül meg, szégyenletes bomlásnak indúl s dicstelen halállal semmisül meg. Ha már ily fontos szerep jut a házi nevelésben az anyáknak, csak természetes lesz a kívánság, hogy életfeladataiknak, rendelte-