Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

És a jó anyának meg van a maga jutalma, nagy lelki örömeket élvez. Övé a piczi ajkak első mosolya; őt illeti az első kiejtett szó: anyám! És e szóban egy földi boldogság összpontosúl, méltó dija a kiállott fáradalmaknak, a lankadást nem ismerő türelemnek s annyi álmatlan éjszakának. A gyermek élte első szakában önmagával is tehetetlen, csak lépésről-lépésre fejlődik. E fejlődési folyamatban a leghívebb, a legönzetlenebb gondviselő kezekre — az anyai kezekre van szüksége, különben elhervad, lehull az élet fájáról, mint dércsípte virág. Amint aztán a test fejlődésében előhalad: a szellem is kezd kibontakozni. A lelki élet működésbe jön, s csak természetes, hogy az irány, melybe e korban tereli a családi kör éltető eleme — az anya — gyermekének, szive kincsének lelkét, szellemét, állandóan megmarad; ez lesz az alap, melyre a gyermek jövője épülni fog. Legelőbb az érzéki élet fejlődik. Lát, hall, szagol, izlel és tapint a gyermek. Saját testét megkülönbözteti egyéb tárgyaktól; létezésének tudatára ébred. Majd megnyílik szivvilága; bizonyos szokásokat ölt fel, sajátít el; felébred — értelme s ezzel alakulásnak indult a jellem. Hogy az erkölcsi nevelés karöltve halad a testivel, alig szenved kétséget; hogy a jellem egy későbbi korban épen nem vagy kivételesen vesz fel más alakot, alig szorul bebizonyításra. Különben mindkét állításunkat szépen világítják meg Tompa Mihály, koszorús költőnk, következő szavai: „Bölcsőnél kezdődik a nevelés; az anyatejjel kell a szülöttnek beszívnia a kifejlődés, idomulás ama finom s légszerű elemeit, melyek a leendő alak magasságára, szépsége, — jelleme- és színezetére hathatósan és döntőleg folynak be. Ritkán vagy a sors izzó tüzének legmagasabb hévfokán veszti el szinét a jellemnek itt nyert zománcza; a csorbát, a tévesztés nyomát pedig, mint a disztelenítő anyajegyet az arezon, holtig hordj cl clZ ember." A gyerúieki lélek a legfogékonyabb. Könnyen és gyorsan tanul és vés emlékezetébe szavakat- és eszméket. Gyermekkori benyomásaink híven kisérik lépteinket „nem mint az árny az utazót csak jó időben," s hűtlenül sohasem hagynak el. Évek múlnak, évek jönnek, a gyermekből férfiú s a férfiúból agg lesz; de gyermekkori emlékeink változatlanok maradnak s csak a halállal semmisülnek meg. Soha nincs korán bevezetni a gyermeket a vallás elemeibe. Ismerje meg a gyermek már a legelső korban az Istenség magasztos eszméjét. Tudja meg, hogy Isten a világ-egyetem mindenható ura. Tőle jön minden áldás. Ő küld termékenyítő esőt és aranyos napsugárt. Tudta nélkül egy hajunk szála sem görbül meg. A rosszat