Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 32 olvasott pontok, olvasott részletek megérlelésére; egyúttal leghelyesebbenjárunk el, ha az olvasmányból kivonatokat készítünk s a leglényegesebb mozzanatokat, helyeket újból és újból átolvassuk. Fájdalom! kevesen vannak, kik ez egyszerű kellékeknek, semmi különös fáradságot nem igénylő kívánalmaknak megfelelően intéznék olvasmányaikat. „A mi ifjainkat, sőt öregeinket is •— mondja helyesen Lubrich — nem tanulás, hanem csak mulatság, időtöltés, kíváncsiság vezeti az olvasásban; ha valamely munka leköti nem annyira figyelműket, mint inkább képzelmöket, annak mohón neki esnek, sem látnak, sem hallanak, sem esznek, sem isznalc, még nem is alusznak, mig végére nem nyargaltak, egy résznek bevégezvén utolsó lapját tüstént másikba kapnak. így történik aztán, hogy az ifjú feje nagy tömkeleggé leszen, melyben semmi tiszta képzet, fogalom nincs, hanem agyrém agyrémre van halmozva." Egyáltalán jelszavunk legyen: non multa, sed multum. Kevesebbet, de jól. — Csak azt említjük még meg, hogy az olvasás mindig az olvasó látóköréhez, egyediségéhez, korához s állapotához legyen mérve s akkor üdvös eredménye soha sem fog eléretlenül maradni. Ezzel eljutottunk ez igénytelen sorok végéhez. — Láttuk a fentebbiekben, hogy a jellem alapját megveti az otthon, a szülői ház, kifejti és virágzásra juttatja az iskola s önmunkásságunk; betetőzni, megszilárdítani a jellemet azonban csak maga az élet — a tapasztalás nagy iskolája fogja; csak itt szerezzük meg, csak itt sajátítjuk el az életbölcsességet, mely nélkül csakhamar kidől lábaink alól a biztos talaj; csak itt jutunk el az önismeret azon fokához, melyre szükségünk van, hogy emberi rendeltetésünknek, emberi hivatásunknak méltóképen megfelelhessünk. A világ zajában, a harczok és küzdelmek közepében szilárdul meg a jellem s emelkedik azon magaslatra, honnan egyedül sugározhat fényt, dicsőséget, áidást! * * * Záradékul még egy szót! E szerény értekezés főleg a szülőknek szól; olvassák át e sorokat, talán fognak azokban egyet mást találni ami megszívlelésre méltó lesz. Nincs oly gyarló munka, melyből valami csekély hasznot ne lehetne húzni, ha jóakarattal fogunk átolvasásához. Egyúttal kérve kérjük őket, fordítsák a legnagyobb gondot gyermekük erkölcsi jellemének megalapítására, formálására. Tudják meg, hogy kezökbe van letéve egy élet jövendő boldogsága vagy boldogtalansága. Azért ismerjék meg s azután lelkiismeretes buzgalommal,