Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 31 — hangosan tele szájjal, tudákosan fognak fecsegni, tolakodók negélyezők, követelők, rátartok lesznek. Örüljön, aki teheti e nyereségnek." Majd eljön annak is az ideje, mikor az erkölcsiség koczkáztatása nélkül bevezethető lesz az ifjú a nagy világba, csak be kell tudni várni. — Nincs előzekenyebb, hasznosabb, hivebb barátunk a jó könyvnél ; résztvesz örömünkben, nem hagy el bánatunkban Lesimítja homlokunkról a szenvedés-, a fájdalomszülte redőket, nemes szórakozást, igazi enyhülést nyújt. Az ifjúnak mestere, kalauza; megtanítja őt okosan élni az idővel, az igaz, szép és jó eszméiért lelkesülni és érettök áldozni. A hanyatló korban pedig, midőn már az élet terhei is kínnal nehezednek a lélekre, egyedül az olvasás szerezhet állandó vigasztalást. A jó könyv őszinte utmutató, önzetlen tanácsadó, az örökké élő múlt. Az olvasás nélkülözhetetlen nevelési tényező. Olvasással a legiidvösebb módon tölti ki a tanuló fennmaradó üres idejét; olvasás vonja őt el a gonosz, a rossz társaktól, miközben látóköre is tágul, szélesedik, tisztái, szóval a szellemi téren is előhalad, művelődik. Hogy azonban az olvasásnak meg legyen a maga erkölcsi és szellemi haszna, a szülők és nevelők szorgos feladata léha, képzelemölő és szivrontó olvasmányok helyett jó könyveket adni az ifjúság kezébe. Csak azon olvasmány felel meg magasztos czéljának mely: „a gondolat és szemléletkört szélesíti, a képzelmet élénkíti és jó irányba tereli, nemes érzelmeket, vallásosságot kelt és táplál s a jó ízlést képezi." (Lubrich.) Gyermekeknek vallásosságot és erkölcsösséget lehelő mesék, népmondák, történeti hagyományok valók; a serdültebb korban kitűnő szolgálatot tehetnek az életiratok és jellemrajzok remekei. Különösen nagy súlyt fektetünk az életiratokra, mert ezekből tanulja meg az ifjú, minő polezra emelkedhetik, minő eredményeket vívhat ki az ember, ha szorgalmat és vasakaratot párosít. Életiratok és jellemrajzok egyúttal megnyugtatólag, iiditőleg, serkentőleg hatnak a lélekre; felélesztik, ápolják a reményt; erőt, bátorságot öntenek belénk ; türelemre, kitartásra ösztönöznek ; hittel, bizalommal töltenek el s tettre, tevékenységre indítanak. Hasonló sikerüek a népek és nemzetek szokásai*;, erkölcseit, történelmét tárgyazó munkák. Hogy kellő eredménynyel, szellemi haszonnal olvassunk, okvetetlenül szükséges, hogy olvasásunk rendszeres, alapos, mértékletes legyen. Czél és terv nélkül olvasni csak ingatag jellem képes; rendszertelen olvasás nem használ, — árt, árt a jellemnek. Továbbá szükséges, hogy lassan, gondolkodva olvassunk s engedjünk időt az