Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 20 — iránt. Ami iránt érdekkel viseltetünk, ahhoz vonzódunk; amihez vonzódunk, azt előbb-utóbb megkedveljük s amit megkedveltünk, lankadatlan kitartással, buzgósággal, szorgalommal megvalósítani is ügyekezünk. — A bátorság — az erkölcsi bátorságról van szó — szinten egyik éke a jellemnek. A bátorság a veszély s önerőnk hideg megfontolásából származik. A bátor férfiú nyugodtan száll szembe a nehézségekkel, akadályokkal, melyek haladásának útjában állanak. Nem kerüli ki, nem vonul gyáván hátra az élet küzdelmeitől, — megállja helyét. Félelem nélkül lép a küzdő homokra s nem adja meg magát, mig ereje el nem hagyta. Ha győz: a siker őt elbizakodottá, gőgössé nem teszi; ha elbukott: tud lemondani. Bár azért kétségbe nem esik; reményét nem veszti el soha. Csak alkalmas, pillanatra vár s újból kezdi a küzdelmet. Cselekvés nélkül nincs élet; cselekvésünk pedig a jövőre szól. A jövőt nem ismerjük, — Isten kezében van. Ez az oka, hogy az élet reményt feltételez. A sikernek reménye edzi a küldeni kész kart, növeli a testi és szellemi erőket s hatványozza a bátorságot. Csak legalább valószínű legyen az eredmény, melyet a remény biztató kezekkel tár elénk. Elérhetetlenért küzdeni, a lehetetlent lehetővé tenni akarni nem bátorság — vakmerőség. Az élet küzdelmeiben csalódások várják az embert. Nagy kódolom árán már-már czélhoz érünk, csak a diadal jelvényét kellene kitűznünk a vár fokára: egyszerre gazkezek lépnek közbe s évek munkáját pár pillanat alatt romba döntik. A félénk^- ^ jgyáyát csakhamar elhagyja bizalma s reményvesztetten keserC az összeom- * lott építmény felett. Nem ugy a bátor. Újra "indához lát; jobb, czélravezetőbb eszközöket keres; legfölebb óvakodni, körültekintőbb lesz. Ha bizalma meginog is, ingadozása pil#f

u

atokig tárt s aztán ismét talpra áll. Ha nincs senki, akiben hizhatnéi.. ^jzik önmagában, szorgalmában, erejében. A bátornak végre is gy"belemmel kell kibontakoznia küzdelmeiből; vagy ha elvérez is, halála nem leb„ dicstelen. A jobbak sírjára tűzik az elismerés, méltánylás koszorúját. Bátorságra nagy szükségünk van az anyagi és erkölcsi világban egyaránt. Nemünk örökös harczot viv a megpróbáltatásokkal, kísértésekkel. A gyáva a nagy napokban csak saját biztonságáról gondoskodik. Elrejtőzik mélyen, ne találja meg senki. Nem is keresik. Egyedül a bátor száll síkra küzdeni, győzni. Árnyékától nem ijed meg, bár a veszélyt se kicsinyli. Nem rohan vakon; lélekjelenléte őrt áll; hidegen számol és végez. Erkölcsi sikereit, melyeket a küzdelmekben aratott, öntudatába zárja; nem kérkedik velők.