Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 10 — is javunkra fordítja. Bajunkban, szenvedéseinkben őszinte vigasztalónk. Hatalmának hódol az ég, a föld, az egész mindenség. Őt kell egyedül imádnunk, neki hódolnunk, neki áldoznunk élő hittel, égő szeretettel. 0, egyedül 0 reményünk horgonya. Ki halál után örök életre ébreszt. Az ő nevében keljen fel s az ő nevében feküdjék le a gyermek. Dologban, munkában gyakrabban forgassa elméjében az Isten nevét, mert tudja meg, hogy: „Semmi sincs ami az emberi szivet annyira felemelhetné, következőleg az élet mindennapi jeleneteiben s a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzátapadt szennytől annyira megtisztíthatná: mint az Istenség nagy gondolatával foglalkodás." (Kölcsey) Ha a gyermekben a lelki élet működésnek indult: mozgásba, hullámzásba jő kedélye is. A gyermeket kedélyre nézve változatosság jellemzi. Lepkeként szállong virágról virágra, mézet—- életet, mérget — halált egyaránt szí. A gyermek egymásután örül és busul, kaczag és könyez; majd nyugodt és izgatott, njájas és haragos, fecseg és hallgat. Ez érzelemnyilvánulásokat kellő harmóniába egyesíteni; a túlságtól, a kicsapongástól megóvni, mérsékelt korlátok közé szorítani : az első nevelőnek, az édes anyának legszebb tiszte. Ekkor még a gyermeki kedély romlatlan; egy intés, egy komoly szó egész életet ment meg. A gyermek lelke még tetszés szerint hajlítható, idomítható. Szerencsés szülő, ki résen áll s ideje korán távolítja el a fattyuhajtásokat! Az érzelmekkel felébrednek a vágyak is. A gyermek már akar, mi közben hajlamokat sajátít el, szokásokat ölt magára. Száz és egy kedvező alkalom az értelmes anyának gyermekét útba igazítani, mérsékelni, szabályozni. A gyermeknek nem minden vágyát kell betölteni, nem minden kívánságát teljesíteni; neki tanulnia kell a lemondást, a türelmet. Tanulja meg ura lenni vágyainak, óhajainak. Szomorú a szolga szerepe különösen — a gyermekkorban. Szokja meg a gyermek a csekély ajándékokat is nagyra becsülni. A vett jókért adjon hálát Istennek, szülei gondoskodását, fáradalmait odaadó engedelmességgel, meg nem ingatható szeretettel s őszinte szívvel viszonozza; mert értse meg: „Imádás Isten iránt s hála a szülők jótékony fáradalmaiért: két sajátság emberben, mindegyik képes őt az állatok körén felül magas emelkedésben tartani." (Kölcsey.) Hogy már az első nevelés jótékony befolyású legyen a jellem alakulására, okvetetlenül szükséges, hogy az a szülők részéről megállapított, rendszeres, következetes, öntudatos legyen. Ne kérjenek, hol parancsolni kötelességük. Amit eltiltanak, annak mondják meg okát. Általában legyen ment a nevelés minden szélsőségtől. A lanyha, a dédelgető nevelés épen ugy megboszulja magát: mint a rideg,