Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

A nagy-kanizsai kath. főgymnasium és a k. r. társház vázlatos története. Régen letűnt már a kor, melyben a tisztes apák Mars bajnokaiként csak karddal kezökben szolgálták a hazát. A véres harczok zivataros idejében ki gondolt volna a szelid tudományokkal? Ez az oka, bogy fehér hollóként akadunk hazánk történetlapjain feljegyezve tudományos intézetekkel; mig a mai kor főbüszkeségének tartja mentől számosabb helyen csarnokokat emelni a tudományok istenasszonyának. A tudomány is, mint minden jó és hasznos a világon, csak lassan, de biztos léptekkel halad előre. Ezt tapasztaljuk, ha végig tekintünk hazánk művelődés-történetén. Mint egyes oázok, ugy tűnnek fel szép hazánk tág határai között kezdetben a tudományok szerény hajlékai, melyek igénytelenségök daczára is bizonyára nagyobb áldást terjesztettek a magyarra, mint azok az erőszakos dúlakodások, melyekben apáink véröket ontották s erejöket fogyasztották. A terület-foglalások épen úgy, mint az átkos pártviszályok a medréből túlcsapó korlátozatlan nyers erő kifolyásai; csakis azok a harczok tűnnek fel a költészet mezébe burkolva nemeseknek, melyeket egy nemzet lételéért vagy szabadságáért küzdött keresztül. Ezekben domborul ki a népek nemes jelleme, becsületérzete s az emberi rendeltetés magasztos tudata. Hazánk is ezredéves fennállása alatt a megpróbáltatások egész sorát keresztül szenvedte. Sikra szállott változó szerencsével szomszédaival, küzdött vészes haragjában saját vére ellen s az önvédelem rettenetes csatáiban sokszor győzedelmesen villogtatá öldöklő fegyverét. S ez a föld, melyet nemzeti önérzettel Magyarországnak nevezünk, valamint a harezos apáknak küzdő helyet és temetőt, úgy vértől ázott területe termékeny talajt is nyújtott a tudományoknak. A nemzet szine-java épen ugy, mint az istenadta nép a hosszú czivódásban kifáradván, mindinkább kezdő érezni szükségét annak, a mi az embert a mindennapiság sorából kiemeli s kezdé belátni azt, hogy rövid életidején keresztül nemcsak izmos karjait foglalkoztatni rendeltetése, de szelleme művelése által égi adójához közelednie is kötelesség.