Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

-- 31 — zésck szerint a szünteleni esőzések s ezek következtében az utak végtelenül nyomorúságos állapota a kihurczolkodást valóban megnehezítette és elodázta. Az 180 9/i o tanév tehát megkezdődött, de az ifjak lassú szállínkózása miatt csak nov. 5-én tartathatott meg a „ Vcni sancte," s mivel az iskolákat a fönnebbi okok miatt kiüríteni csakugyan nem lehetett, az előadások egyes tanári szobákban, az ebédlőben és a társház nyílt folyosóján tartattak.') Ezen valóságos árkádiai állapot nem csekély hátrányára volt az előmenetelnek is, mivel padok nem létében az ifjúság állani kényszerült; írásról tehát szó sem lehetett. És ez a nyomorúságos állapot eltartott egész decz. közepéig. E hó 21-én jelenti az igazgató: „Végre megszabadultunk rettentő állapotunktól. Az iskolák ki vannak ürítve. Maguk az ifjak hurczolták vissza az elhanyagolt osztályokba a rozzant padokat, melyeken legalább ülve hallgathatják a tanítást. Az iskolai épület állapota most is a régi, nyomorult és elhagyatott az. A háborús viszonyok és ezek következményei a betegség és az inség, nagyon megcsökkentették az intézet növendékeinek számát. Most érezzük nagyon az előkészítő osztály hiányát; mivel a falusi mesterek kezeiből kikerült gyermekek valóban gyarlók s nem érdemesek a 2-ik nyelvtani osztályba való felvételre. De mit tegyünk? Szükséges felvennünk azokat, hogy legalább ismétlés utján legyen növendékünk. Hogy az első nyelvtani osztályt felsőbb kényszerítés nélkül a város felállítsa, alig van remény. Most egy elemi tanító 40 vfrtért, mely összeget még magának is kell az egyes tanulóktól összegyüjtögetni, tanítja a gymnasiumba lépni akarókat."

2) 1810. jan. 15-én újra esküt kívántak az igazgatótól, holott eddig csak hivatal-változás vagy áthelyezés alkalmával volt ez szokásban, melyet nem is késett, mint szükségtelen dolgot, a főigazgatónak tudtára adni. Ez azonban hivatkozván válasziratában kerületének más szerzeteseire, kik mindig a legnagyobb készséggel végzik esküjüket, kívánja az igazgató hivatalos esküjét. Jankovics erre commentárul megjegyzi, „a ki sokat esküszik, keveset tart meg abból." Majd márcz. 12-én az iskola állapotára vonatkozólag írja az igazgató, „a padok, ablakok és a kályhák ugy-ahogy helyre vannak hozva, de az épület meszelése hiányzik; mivel nem tudni a katonai vagy a polgári hatóság köteles-e vele. A folyosót meszelni nem lehet, mert előbb be kellene vakolni; a tető pedig melynek ') Gymnasium est paupertati plénum. Privati jam nos alimus, caristia inexplicabilis. Spes tota in provincia reposita est, hac nisi succurrerit, scholas dissolvere dobrbimus. Ex epist. JaDkovics 1809. ") Oppidum hoc, sane beneflcio, quod non agnoscit, scholarum iadignum, et ipsas vernaculas scholas abominatur, et stipularum lignorum, ut orgyarum numerum jam in alterum annum professoribus non tribuit. Spes proinde nulla est, nisi altiori jussu, ut elementarem classem inducat. Ex epist. Jankovits 1809.