Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

— 29 — » kezdett gondolkozni a gymnasium elhagyásáról. Felszólítá tehát B udai Ágoston premontrei prépostot a nagy-kanizsai társház és és gymnasium átvételére. Máj. 13-án érkezett meg a két rendfőnök Kanizsára; de B u d a y n a k kedvét az elhagyatott intézet látása és a társház siralmas állapota annyira elvette, hogy inkább a keszthelyi gymnasiumot kivánta megtartani, mint a szegény alapítványi! kanizsai romtelepre tetemes összeget áldozni.

1) Az átadás ilyen sikertelenségére még egyszer kifejté tevékenységét Jankóvics. Szept. 14-én u. i. Zala-Egerszegre utazott, hogy Somogyi János pártfogását kinyerje, ki azon időben főispányi helyettes volt Zala vmegyében, ha talán az intézet részére valami segélyt nyerhetne. Majd egy hónappal későbben megérkezett Kanizsára Batthyányi F ü 1 ö p is, kihez Jankovics már előbb folyamodott, s most neki személyesen előadván kérelmét, némi meghallgatásra talált; mert a fennnevezett főúr a társház már régi tatarozására az uradalomtól hitelben vett 30 ezer cserépzsindely árát 1806. nov. 20 án elengedte, valamint az ujabban szükségesnek mutatkozó javítgatások eszközlésére 200 vfrtot utalványozott.

2) Az 1808-ik év jan. 21 én örvendetes hirt közlött Egerváry rendfőnök társházunk elűljárójával; az előbbi évben adományozta u. i. Ferencz király a fehérvári királyi sirok és korona custosának, E dl ing görczi apátnak halálával megürült u. n. custodiatusi javadalmakat a szegénységgel küzdő kegyes-tanítórendnek. E birtoknak jövedelme habár ezen időben alig tett többet 2000 frtnál, de mégis nagy segítségül szolgált a folytonosan nélkülözésekkel küzdő rend tagjainak. Még ugyanazon év szept. havában a rend tartományi gyűlést is tartott, melyen Jankovics újból megváJasztatott a kanizsai társház és gymnasium elöljárójának. Ő azonban előadá a kanizsai társház állapotát, mely „azt a benyomást teszi, mintha az ellenség dúlta volna fel; kivül az elhagyatottság, belül a nyomor képét mutatja. Ebez járul, hogy a társház részére télre semmi beszerezve nincsen, s a ház, melynek kerítése is romokban hever, még adóssággal is van terhelve." Nem vala tehát hajlandó a nyomorúság e tanyájának igazgatására vállalkozni. Mig végre barátainak kérése s elüljáróinak parancsoló ösztönzése elnémítá akaratát, s kelletlenül elfogadá a nem épen kitüntető állást, melylyel egyszersmind 100 frt. előleget kapott a rend pénztárából a legszükségesebbek beszerzésére. Hálával kell az időből felemlítenünk az Inkey családot, mint melynek tagjai áldozatkészségükkel tárták fenn a Kanizsára kényszerített szerzetes tanárokban az életnek és a munkának szeretetét. ') Ex epist. Jankovics 1806. 2) Hist. Dom. Kanis. pag. 64.