Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

— 27 — » tónak, hogy hallomása szerint a francziák a mult hó elején Steierországba berontottak; Gráczot megszállották s lőszereiket a Murán Szerdahelyre kiildötték, s itt a templomot hadi czélokra lefoglalták; most meg beszélik, hogy az ellenséges sereg Győr alatt táboroz. A magyar felkelő sereg egész Zalát elárasztja, s főleg Kanizsa környékén gyűl össze, hol a szabadban táboroz. Itt vonult át Károly főherczeg seregének Olaszországból visszatérő része is a hadi irodával együtt Pécs felé. Majd aggodalmát fejezé ki a gondos igazgató a tanuló ifjúság miatt, s kijelenti, hogy ő tanári személyzetével együtt a legvégsőig kitart; ha azonban szegénységük miatt magukat és a katonaságot az élelem fogyatéka miatt ellátni nem birják, valamint ha a tanuló ifjúságot veszélynek látná kitéve, azt saját felelősségére szétbocsátja. „S akkor nem levén mit Kanizsán keresnem, veté latin levele végére, én is haza megyek."') Később azután decz. 28-án irja ismét a főigazgatónak: „A béke helyre állt; legalább itt úgy halljuk. Károly seregével Kanizsán keresztül visszafelé vette útját, mely alkalommal a gymnasiumot és a társházat teljesen ellepték a katonák. A házfőnököt ismeretlen tettesek kirabolták; elvivén a gymnasium javítására ekkoráig összegyűjtött 800 frtot, valamint a háznak 100 frtját és a házfőnöknek két óráját. A szegénység és a nyomor Kanizsán, valamint ennek környékén igen nagy. Járványos betegség is ütött ki, melyben sokan elvesztek. Az ifjúságból eddig 13 tanuló hiányzik, soknak engedélyt kell adni, hogy haldokló szülőiket meglátogathassák; 7 tanuló pedig szállásán betegen fekszik. A kiütött betegség, mint az orvosok mondják, idegláz himlő-féle kiütéssel, melyet az Olaszországból visszatérő katonaság hozott és terjeszt; meggátlására már kordonokat is állítottak, de előbb az ifjúságot szét kellett bocsátani."

2) Az iskolák zárva maradtak egész 180G. febr. végéig, mikor a járvány a vidéken megszűnt. Azonban már márcz. 9-én sajnálattal említé az igazgató négy tanuló hirtelen halálát. Hogy az inség következtében a szegénység minő fokra hágott, kitűnik ugyancsak Jankovics igazgatónak apr. 26-án a főigazgatóhoz irt leveléből, kinek azon sürgetésére, hogy a mult évi bizonyítványokból 15 nyomtatott példányt küldjön, feleié: „Bocsánatot kell kérnem, hogy ftdő uraságod kérelmének ez úttal meg nem felelhetek. Nálunk u. i. a szegénység olyan nagy, hogy az iíjuságot, mely az iskolai tüzelő fa árát és a gymn. szolga (curator) díját sem képes fedezni, a bizonyítvány nyomtatási költségével nem terhelhettem."

5) Még ugyanazon év okt. 23-án a főigazgatónak a gymnasiumi épület állását tudakozó levelére ezeket irja: ') Ex epist. Jankovics 1805. 2) Ex epist. Jankovics 1805—1806. 3) U. o. 1806.