Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

— 18 József a különböző vallású zsenge korú ifjak égi dolgokban való egyesítését czélozza. Az imádság három nyelven, németül, magyarul és latinul volt szerkesztve, melyekből az utolsót e viszontagságos idők tanujaként ezennel ide iktatjuk. „Könyörgés az oskolabéli tanítás előtt. Uram! mi a te teremtett állatid, könyörgünk tenéked, világosítsd meg a mi Elménket, hogy azt, a mi igaz, jól megfoghassuk, erősítsd meg a mi Emlékezetünket, hogy azt a jót, a mellyet most tanulni fogunk, megtarthassuk és oda hajtsd a mi Akaratunkat, hogy azon hasznos oktatásokat tselckedettel is véghez vihessük, és igy mind önnönmagunkat, mind Felebarátunkat szerentsésekké tehessük. — Könyörgés az oskolabéli tanítás után. Hálaadással hozzád emeljük a mi lelkeinket, oh minden Jónak megadója! a te velünk közlött jótéteményeidért. Adjad oh Uram! hogy azon oktatás, mellyet mostan vettünk, minekünk javunkra és tenéked Ditséretedre szolgáljon. Emellett még kérünk téged, öntsd ki a Te áldásodat a mi Fejedelmünkre, Hazánkra, Szülőinkre, Tanítóinkra és jó Tévőnkre. Tegyed oh Uram! őket és minden embereket szerentsésekké." Az 1789-ik, valamint az ezt megelőző évben nem csekély bajt okozott házunknak a török ellen városunkon keresztül vonuló katonaság ; mert a Horvátországban összepontosított sereg részére Kanizsa képezte az élelmi és a hadi szerek lerakó helyét. Minthogy pedig itt elegendő alkalmas helyiség hiányzott, lefoglalták raktárul a templomot, megrakták társházunk folyosóját gabonával és liszttel; sőt még két gymnasiális osztályt is katonai czélokra alkalmaztak. Ez utóbbiból azután az az alkalmatlanság származott, hogy az egyik osztály tanulóit az ebédlőben, a másikéit egy tanár szobájában kellett oktatni. S mindezen egész két évig lefoglalt helyiségekért a kincstár 40 vfrtot utalványozott kárpótlásul. Az 1790-ik esztendő sok változásnak éve volt Magyarországon. A belga és a franczia mozgalmak hatása alatt tartván J ó z s ef császár törvényellenes újításai következtében a mindegyre hangosabban nyilatkozó magyarországi elégedetlenségek szomorú következményeitől, a kormányzása elején Bécsbe vitetett nemzeti ereklyét, Szt.-István koronáját, melyet fejére soha nem kivánt feltétetni, a nemzet tapsai között Budára visszaküldötte; továbbá jószándékú, de az eszközök törvényes alkalmazása nélküli újításait néhánynak kiyételével ünnepélyesen visszavonta. Tiz évi kormányzatának fáradalmait és reményét eloszló páraként igy meghiúsulva látván József, egész valójában megrendült; ebez járult kedvenczének, Ferencz főherczeg nejének 1790. febr. 17-én történt váratlan halála, mely családi gyász végkép lesujtá a remény-vesztett államfőt, ki mint mondják, a kedvelt halott teteménél égre emelt szemekkel e fájdalmas hangokba tört ki: „Fájdalmamat örök Isten, fogadd elégtételül." Majd környezetéhez