Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

tatni valóban fájdalmasan esik. Ily példára akadunk hazánk történetében 1784-ben. József u. i. rendeletileg meghagyja, hogy a közigazgatás eddigi nyelve, a latin, megszűnik, s helyette a németnyelv kötelezővé tétetik. Mi vala e rendelet után természetesebb, minthogy a theologiai tudományok kivételével az iskolák nyelvének is meg kell változnia, hogy igy lassankint az egész nemzet az idegen nyelv jármába erőszakoltassék. „Lehetetlen, mondja évkönyvünk irója, apáinkra súlyos vádat nem emelnünk, kiknek gondatlansága s vétkes hanyagsága miatt méltán lakolunk; mert mig Európa műveltebb nemzetei a latin nyelvet már régen felcserélték anyanyelvükkel s ezen a tudomány magasztos igéit hirdetik, addig mi ekkoráig Róma régen kihalt nyelvének virágain nyámolygunk s őseinktől maradt legdrágább kincsünket a tudományokhoz idomítani elmulasztottuk."*) A magyar nyelvnek e csiszolatlan volta, mint mondják, birta reá József császárt, hogy a minden áron eltörölni kivánt holt nyelv helyébe a magyarénál ekkor már fejlettebb német nyelvet léptesse; de hogy a német nyelv hivatalossá tételében mennyi része van József császár magyar főúri kortársainak, annak kifejtése az irodalom-történet feladata. Itt csak azt említjük, hogy az 1784-iki rendelet meghagyja, hogy az országos hivatalok, kir. egyetem, akadémiák és gymnasiumok németül levelezzenek, és a ki három év leforgása alatt a német nyelvet el nem sajátítja, hivatalától elmozdíttassék.**) Midőn pedig a határidő 1787-ben letelt, a német nyelvnek, mint előadási nyelvnek, fokozatos életbe léptetése tényleg meg is kezdődött az első nyelvtani osztálylyal. E rendelet rettentő csapást mért a kegyes-tanitórendre is; mert ifjabb tagjai a rend bizonytalan élete, valamint a német nyelv hiánya miatt jövendőjüket biztosítva nem látván, tömegesen vettek búcsút a szerzettől, s mint magán tanítók a német nyelvtől idegenkedő családok gyermekei mellé tárt karokkal fogadtattak. Intézetünk is ekkor három jeles képzettségű szorgalmas fiatal tagját veszíté, névszerint Bubla Györgyöt, Czoma Ferenczet és Nagy Antalt. Józsefnek azonban ezen erőszakkal keresztül hajtandó németesitő rendelete ellenkezésre talált az egész hazában; sőt társházunk történetében is példát találunk reá, mert az igazgatónak 1786 nov. 19-iki jelentésében olvassuk, hogy Mátyásovics Glyeér, a helyi gymnasium több év óta humanitási professora, a német nyelven való tanítást megtagadta, Pesti Adolf pedig ugyancsak a német nyelv*) Non possum isthic a me impetrare, quin singularem patrum nostrorura incuriam arguam, quorum turpem somnolentiam et invigilantiam nos merítő luimos. V. Hist' Dom. Kanis. pag. 30. — **) 1785 jun. 3. találjuk levéltárunkban Mayer Elek igazgató legelső német jelentését a tandij-szedésnek eredményéről.