Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 16 — nélkülözheti a fegyelemtartást. Soha, mert a gyönge és tájékozatlan növendék soha sincs eléggé biztosítva azon veszélyek ellen, melyekbe őt túluralkodó érzéki ösztönei s a külvilág ezer sziliben feltűnő csábjai sodorhatják; — sehol, mert a nevelés valamennyi testi és lelki erők fejlesztésére terjed, s ezek egyike sincs kivéve az elferdülés lehetősége alól. 11a nevelésre szorul a növendéknek mind ismerő mind érző mind akaró tehetsége; úgy ezek mindegyikét fegyelmezni is szükséges. Azért ha a neveléstanok ott szerepeltetik különösen a fegyelmet, hol az akaró tehetség fejlesztéséről van szó; ez csak úgy értendő, hogy itt az akaró tehetség az a központ, melyre a nevelói hatás közvetlenül s egyenesen irányul. De miután a lelki élet összes rendszerei, a lélek valamennyi tehetségei s azok fejlődései oly szoros benső összefüggésben vannak egymással, hogy egyiknek működésével azonnal fölébred és megindul a többiek közremunkálása is : innen következik, hogy ami az akaratot tévútra vezeti, az már tévútra vezette az érzelmet és gondolkodást is, és viszont. Az akarati tevékenység vágyból keletkezik — jelentkezzék az akár mint kivánás, akár mint utálás; a vágyak alapjai az érzelmek, ezek pedig a dolgok felfogásából, megismeréséből támadnak; ezen érteményben mondhatjuk : ignoti nulla cupido. — E három tehát: ismerés, érzelem és vágy, egymással mindenütt annyira összeszövődnek, hogy bajos volna közöttük a kijelölő határvonalat megállapítani. Egyiknek a másik nélkül nincs értelme, s mindnyájan az akarásban olvadnak össze. Akarat — mint ilyen — nem jöhet létre sem ismeret sem érzelem sem vágy nélkül. „Az akarás a gondolkodó, érző és vágyó tehetségeknek egységes tevékenysége. Az akarat fejlődésében az ösztönök az izgatók, a gondolatok és érzelmek a zabolázók és vezérlők." (Schmidt K. Gymn. Padagogik, S. 84.) „Az akarat az emberi szellemnek azon tevékenysége, mely mint az összes szellemi tevékenységek eredménye, azokat viszont mindösszesen : az előterjesztést, a gondolkodást, az érzelmet és vágyat, sőt az eszméket is, átalában minden öntudatos szellemi tevékenységet idomít. E szerént lényegénél fogva egybeesik az akarat az öntudattal, lesz : öntudatos akarat, — és ez a szabadság. Aki tudja azt amit akar, s akarja amit túd, az bír szabad személyiséggel." (u. ott.) De ami az egyént szellemi önállóságra, szabad személyiségre nevelni segíti, az a fegyelem ; mert ennek feladata: az érzékiség zsarnok hatalmát megtörni, az ösztönöket az eszmék s az általok felvilágosított öntudat uralma alá hajtani, s ez által a vágyakat az öntudatos akarat méltóságára emelni. „Mit a fegyelemnek eszközölnie kell, az legközelebb és legfőképen az akaratnak az érzéki ösztönök szolgaságából való felszabadítása, mi az erkölcsi czél tekintetéből nélkülözketieniil szükséges." (Waitz: Allgemeine Padagogik S. 146.) A fegyelem közremunkálása tehát itt abban áll, hogy a növendéket