Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 15 — kább megfelelnek ; meghatározható, hogy minő combinatiokban, sorrendben és mérvben használandók, s hogy bizonyos határozott körülmények között minő hatásuk leend: de egyedül a tapasztalás tanít meg egyrészt arra, mily különös körülmények fordulhatnak elő egyátalában melyek gyakrabban s melyek ritkábban, melyek minden meghatározott esetben; másrészt arra is, mily eszközök vannak a nevelő hatalmában s melyek azok, melyeket egyes esetekben sikerrel alkalmazhat" (Waitz : Allgemeine Padagogik. S. 9.) Az eddig elmondottakból már világosan kitűnik, hogy mindenekelőtt az anthropologiai tudományokban való jártasságra, de ezzel egyszersmind sokoldalú élettapasztalásra nevezetesen pedig a növendék világban szerzett közvetlen tapasztalásokra kell azon nevelőnek szert tenni; ki növendékeit az emberiség (humanitas) fogalmának, de egyszersmind egyéni természetüknek is megfelelően óhajtja nevelni, amiben már a czélszerüség is benfoglaltatik. Anthropologiai képzettség, továbbá az egyeniségek fejlődései körül tett lehetőleg számos és minden oldalú közvetlen észleletek alapítják az emberismeretet, melyre a mondottak szerént ha valakinek, úgy bizonyára a nevelőnek van nagy szüksége. Csak az emberismeret az, mi egészben és részleteiben tisztán tálja föl előttünk az emberi természetet, amint van s amint lennie kell; csak ennek fényénél fejthetünk meg egyesek benső világában oly talányakat, melyek a járatlan és íölületes szemlélő előtt örökre megérthetetlenek maradnak; végre csak ez adhat biztos útmutatást arra, mi kép kelljen az embert természetesen belülről kifelé fejleszteni, nem pedig erőszakosan kívülről befelé képezni. Ha az emberismeretet — a nevelés feladatának az ember természetével és czéljával való összevetéséből — úgy kellett föltüntetnünk, mint az egész nevelési eljárás nélkülözlietlen követelményét : nem kevesbbé fontos és szükséges kellékül mutatkozik az a sajátképeni fegyelmezésnél is. Ugyanis miután a fegyelmezés nem egyéb, mint az összes nevelési tevékenység egyik mozzanata; ami az egészről áll, állani kell ennek részéről is, azaz: valamint átalában nevelni, úgy különösen fegyelmezni sem lehet az ifjúságot alapos emberismeret nélkül. A nevelésnek — mint láttuk — feladata a növendékek testi és lelki tehetségeit fentartani s czélirányosan fejleszteni. Igen, de a tehetségek különféle okokból — melyek vagy magában a növendék teiinészeti alkotásában, vagy környezetében rejlenek — többé vagy kevesbbé elferdítve jutnak a nevelő kezei közé; sőt a nevelés közben sem háríthatók el végkép mindazon körülmények, melyek a növendék testi erőire és szellemi tehetségeire kártékony befolyással lehetnek. A tehetségek ferde és viszás irányban való fejlődését helyre hozni, a káros befolyásokat lehetőleg eltávolítani vagy azok hatását meggyöngíteni: ebben áll a tnlajdoriképi fegyelmezés feladata. Ebből már világosan kitűnik, hogy a nevelés soha és sehol sem