Nagykálló és Vidéke, 1920 (22. évfolyam, 14-25. szám)

1920-06-27 / 25. szám

Vasárnap, 1920. Válaszom a magát „Több Dr. Nemeß Nagy Zoltán pártiénak nevező úrnak. Aki, — mint szegény fejem is, egy helyi érdekű lapnak a szerkesztésére vállal­kozik, számol azzal, hogy néha fricskát is kap. Ez tehát nem fáj nekem sem ; de már azt a legszerényebb szerkesztő is megszokta kívánni, hogy aki fricskázni mer, az nevez­ze meg, hogy ha esetleg a kíváncsiság hajt­ja, hol keresheti támadója orrát a válaszoló .is. Aki ezt nem meri megtenni, nem érdem­li, hogy a szerkesztő oda tartsa az orrát a fricskája elé. Bár nem az én, — mint fő- és tényleges szerkesztő — hozzájárulásom­mal jelent meg a fenti cikk, annyi mégis módomban van, hogy ugyanazon a hasábon meg is adom rá a válaszomat. A magyar ember szokása ßzerint egy­formán szoktam érezni is, meg beszólni is ; most azonban a cikkíró szerencséjére erőt- veszek magamon és ami a szivemen van, nem bízom a toliamra mind. Megvan u. i. az a szerencsétlen képességem, hogy az egysser meglátott madarat a tolláról, az in­kognito Írókat egyszer elárult írásukról fel­ismerem. Ily körülmények között, ha szivem szerint írnék, sokat találnék neki nyilvános­ság előtt mondani. Tudatosan valótlant mend a cikkíró akkor, amikor azt állítja, hogy „Sz. J. ur a legutóbb még Dr. Nemes Nagy Zoltán leg­nagyobb kortesének vallotta magát.“ Tuda­tosan mond valótlant, mert nagyon jól tud­ta cikkíró, hogy minden tőlem telhetőt meg­tettem a párt központjában, hogy nevezett jelölt ur helyett mást, a kerület és Nagykál- ló érdekeit nyomatékosabban képviselő sze­mélyiséget jelöljenek. Tudta cikkíró azt is, hogy a jelölés határnapját megelőzőleg két nappal is Nyíregyházán Kutkafalvy állam­titkár és Dr. Somogyi István képviselő köz­bejöttével mindent megtettem, hogy Nemes Nagy Zoltánt visszalépésre bírjam — a ke­resztény nemzeti egyesülés pártja érdekében. Ugyancsak a párt érdekét szolgáltam akkor is, amikor Űrnap délutánján a kér. nemzeti egyesülés híveinek az r. k. iskolában tartott értekezletén'a megnyilvánuló hangulat hatá­sa alatt, a jelöltséghez ragaszkodó N. Nagy Zoltántól Kuttkafalvy államtitkár a párt ne­vében meg akarta vonni a_„hivatalos“ jelölt­séget és Dr. Vaszkó Endrét akarta jelölni — erről én őt és az értekezletet lebeszéltem, mert a párt erkölcsi reputációját láttam koc­káztatni azzal, hogy utolsó percben jönnek rá, hogy hibát követtek ei a jelölt személyét illetőleg. Kifejtettem, — hallhatta, hiszen tu­dom, hogy ott volt cikkiro is — h°gy bár alkalmas jelölttel feltétlen biztos győze­lemmel került volna ki pártunk a választás­ból, mégis inkább veszélyeztetve láttam a győzelmet, ha a vezetőség N. Nagy Zoltán mellett, még egy másik jelöltet is állit és egy jelszóval egymás ellen két jelölt is fog dolgozni az utolsó percben. Egy ilyen khaotikus választási harctól győzelmet re­mélni nem lehet. Tehát ekkor sem N. Nagy Zoltán személyét, hanem a párt érdekeit néztem és szolgáltam. De mindezt igen jól tudhatta cikkíró is ! Kérdi : de tulajdonképen honnan ve­szi Sz. J. ur kijelentését, hogy Dr. N. Nagy Zoltán nekünk csak »hivatalos« és nem szi­vünk szerinti jelöltünk volt ?“ Vehetném, kedves uram ezt a meggyőződésemet az ön cikkéből is, és pedig e fent idézett kérdéstől számított, a kézirat szerinti ötö­dik sorban irt szemrehányásából is, ahol azt kérdi : »Ki mozdította meg csak a kis ujját is a keresztény egyesülés jelöltjének érdekében ?« — No hát talán, ha annyiok szivük szerinti jelöltje volt mégis csak akadt volna valaki, aki a kis ujját meg­mozdítja az érdekében ? De én nem csak helyben tapasztaltam, hanem a cikkében ro­vásomra irt autózások idején is —amit mel­lesleg mondva a társaság más tagjának a kedvéért is tehettem — a kerület több községében hallottam, hogy : »hiszen mind a keresztény pártra szavaznánk, ha más volna a jelölt«. Ily kijelentések között lát­tam »hivatalos«, de ^.em láttam szivünk szerinti jelöltet. Egy másik fricska : »Súlyos hibába esett Sz. J. yr még akkor, amikor az itt járt miniszterek propaganda beszédeit per 1 »demagógia« minősítette. Nem, kedves Uram, itt sem az Írásban, hanem az olvasásban van a hiba. Megmagyarázom Önnek, mit Írtam a kifogásolt helyen. Bukásunk feletti szomorúságomban vigasztalást kerestem a választás körülményeiben. Ilyen vigasztalót láttam abban a jelenségben, hogy ami, nép- bolonditók beszédére oly könnyen felülő népünkre, még az oly országosan jóhirü, nagynevű és állású hatalmas szónokok • be­széde is hatástalanul maradt. Ebből u. i. azt a konzekvenciát vontam le, hogy »talán« vége lesz már akkor a demagógia népen va­ló uralmának is. Annak a mondatnak tehát ez a gyöngébbek számára bővebben, kifej­tett értelme. Egy másik fricska ismét a negyedik bekezdésben van az orromnak irányítva. Er­re megint azt mondom : az én véleményem Jármy Józsefről nem változott meg, mert hiszen, véleményem ő róla nem volt és .még ma,,.sincs. Akkor sem ismertem, ma sem ismerem. Hallottam felőle rosszat is, hallot­tam jót is. A jót nem Bzokás, de a rosszat kötelesség igazolni is ;ha máskép nem megy tessék a nyilvánosság előtt leleplezni és az illetékes helyen állításaiért helyt állam. (Lásd: Móricz Zoltán és Lakatos E. esetét.) A cik­kemben vele nem mint magán személlyel, hanem mint nagy szótöbbséggel megválasz­tott képviselővel foglalkoztam, akinek vállal­kozása iránt, nem mint magán ember, ha- .nem mint társadalom közhangulatát kife­jező lap szerkesztője, ennek a társadalom­nak a közbizalmát egyben egyik sarkalatos kívánságát, hogy t. i. lépjen be a kér. neme. egyesülés pártjába, regisztráltam. Annál pe­dig sokkal kissebb fiúnak érzem magam, semhogy Mezőssynek „szemrehányást* tet­tem volna, Nyilvánosán egyáltalán nem, — pedig nyilvánosan csak igy vonhatna érte felelőségre — legfeljebb magán beszélgetés­ben nyilváníthattam véleményemet Mezőssy- ről. Amit akár itt is megteszek. Érthetetlen u. is, hogy ily nagy időkben, amikor Appo- nyi, Andrássy hetven egynéhány évvel a vállaik"on kötelességüknek tartják ott lenni, ahol a haza sorsa eldől, akkor Mezőssy és még j® néhány vele egy kaliberű politiku­sunk vissavonulvá él. Nem tudom megérte­ni, hogy tétlenségüket hogy egyeztetik össze hazaszeretetükkel ? A másik pedig ami Me- zössy részéről károsan befolyásolta kerületün­ket, az a késedelmeskedése, mellyel a man­dátum' elfogadására vonatkozólag válaszolt. Ezeket hallgathatta ki beszélgetésemből a cikkiró. Amit aztán Nemes Nagy Zoltánra vo­natkozólag ir még, engem már nem érint. Legfeljebb annyit jegyzek meg kérdéseire, hogy a bizalmat erőltetni nem lehet. Utol­só mondatához szólok még hozzá, amelyben azt írja, hogy »végeredményében mégis csak 5 lesz a képviselőnk.« Talán cikkiró az »Az Est«-nek arra a hírére alapítja hitét, mely körülbelül szószerint ezeket irja : 1 lelyre- igazitás. Dr. Nemes Nagy Zoltán képviselő- jelölt ur távirati értesítése alapján készség­gel igazítjuk ki a tiszántúli választásokról irt múltkori közleményünket. A nagykállói kerületben u. i. nem Jármy József lett meg­választva absolut többséggel, mint amint kö­zöltük, hanem pótválasztás lesz Jármy Jó­zsef és Nemes Nagy Zoltán között. Sz. i. HÍREK. A főgimnáziumban a tanév befejezése. A helybeli magy. kir. áll. főgimnáziumban a tanévet jun. 29. d. e. 9-kor ünnepélyesen fejezik be. Az évzáró ünnepélyen közreműkö­dik ai önképzőkör is a következő műsorral \ 1. Hymnus, énekli az énekkar. 2. Abrány1 Emil »Erős hit« szavalja : Mató Sándor VP junius 27. oszt. tan. 3. Beszámoló az önképzőkör mű­ködéséről. 4. Vándordal. Énekli az énekkar 5. Farkas Imre »Elcsendesült . . .«, sza­valja Herczku Mihály, VII. oszt. tan. 6. Szó­zat. Énekli az énekkar. Az ünnepélyen szi­kesen látja vendégül az érdeklődő közön­séget a főgimnázium tanári testületé. A magánvizsgálatok jun. 30., júl. 1., 2. és 3. s a szóbeli érettségi vizsgálatok júl. 6., 7. gs 8 napjain lesznek. Harc a magyar zászlókért. Temesvá­ron a katholikus hivők két magyar zászló alatt vonultak föl az urnapi körmenetre. Amikor a menet visszatért a templomba, a magyar zászlókat az oláh rendőrkapitány parancsára el akarták kebozni, a közönség azonban kétségbeesetten igyekezett azokat megmenteni. A rendőrök erre bezárták a templomot és a zászlókat erőszakkal ejra­gadták. Csak nagy utánjárásra sikerült mé­gis a két zászlót visszaszerezni, de ekkorra már az egyik cafatokra volt tépve. Besorozott legénységi egyének nősüléi! engedélye. A Magyar Közigazgatás irja, hogy a besorezolt, de még bt vem vonult 1895— 1898. évi születésű katonakötelesek házas­ságkötéséhez semmiféle katonai engedély nem kell. Felhívás a vidék! Hadviselt bajtársa­inkhoz. A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége (Budapest IV. Ferencziek tere 7. I. em. 5.) megalakította a „Bajtársi Szövet­kezetét.“ Ez a fogyasztási és értékesítő szövetkezet erős kápcsot fog létesíteni a vá­rosi és falusi hadviseltek között. Célja az, hogy letörje á tisztességtelen kereskedelmet és minél jobban értékesítse a város és falu gazdasági és ipari termékeit. A Hadviseltek Szövetségének elnöksége felhívja vidéki Had­viselteket, hogy ha bármilyen gazdasági ter­ményüket jól és olcsón akarják értékesíteni, forduljanak nyomban a „Bajtársi Szövetke­zetéhez. (Budapest. IV. Ferencziek tere 7. I. em. 5) Egyben felhívja figyelmüket arra is, hogy ha iparcikkekre van szüksége, le­vélbeli megkeresésükkel a „Bajtársi Szövet­kezetéhez fordulhatnak. Felülfizetós. A gör. kath. egyház folyó hó 6-án a vasúti vendéglőben tartott tánc­mulatsága alkalmával felülfizettek : Gabrik Péter 10, Paál János 10, Dankó György 10, Gerzánics György 10, Danké Miklós 10, Stecz Mihály 10, Harthman Béla 10, De­meter Mária 30, Tököly Gizella 30, Veress József 10, Hudáky Gyula 10, Kerekes György 5, Szuromi Illés 4, Dankó János 2p, Fedora Ferencz 30, Szakái László 20, Ten- ke József 10. Szabolcsi Illés 20, Fazekat János 60, Vágó András 10, Juhász György 20, M. Tóth István 60, Dani Mihály 10, ISzamecz András 20 korona. Összesen 439 korona. Adomány. Bodnár József Amerikából napokban hazatért polgártársunk, Szibériában sínylődő hadifogoly testvéreink hazahozata­lára 150 koronát adott. Adományát illetékes helyre juttattuk.' I! Kezdődik a tánciskola!! Simkovits Józsej tánctanitó városunkba érkezett és tanítását folyé hé 28 án megkezdi a Pannónia tánctermében — gyermekeknek d. u. 5 —7-ig, felnőtteknek este 8—10 óráig. Mindazoknak, kik a felejthetetlen jó férjem és apánk temetésén megje­lenni szívesek voltak és részvétükkel fájdalmunkat enyhítették — fogadják ezúttal is hálás köszönetünket. Nagykálló, 1920. junius 18. Özv. Tenke Józsefné és gyermekei. fcíyomatott Sarkady József nyomdáikban.

Next

/
Thumbnails
Contents