Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-05-18 / 20. szám
XXI. évfolyam. Kagylcálló, 1919. május 18 20. szám, Msjjolen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarltady József könyvnyomdája éa papirkereskedéso N’agykállá. Előfizetési díj, h i r d e- tés, pénz ide ktlldeadő. NAGTKÁLLÓ ÉS VIDÉKE Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona. — Egyes szám ára 30 fillér. — Hirdetések dija előre fizetendő. Nyílt-tér sora 80 fillér. Laptulajdonos és lapszerkesztő : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő : Sarkady József. Már Adám apánkról azt mondja »Az ember tragédiájának* nagy aiomlátója, hogy mikor az elveszett Paradicsomból ki kellett mennie, kerítést csinált, s a bekerített helyre mutatva azt mondta : Et at enyém. így család volt, s már enyémről, tulajdonról beszélt. Ezt az Ádámot látjuk a gyermekben, aki játékbábjához ragaszkodik, aki palatábláját világért sem cserélné fel még a testvére táblájával sem. Már pedig, ami az első embernél, meg annál a kis gyermeknél egyformán megnyilvánul® jelenség, azt bátran mondhatjuk természetnek, vagy legalább is az emberi természettel szorosan vele járó jelenségnek. Arról pedig azt mondja a kézmondás is : ha bunkós bottal vered is ki mégis visszatér, A mi orosz pénzzel jól megfizetett kommunistáink ezt az emberi természetet akarták kiverni puskatussal a magyar emberből. Azt akarták vele törvénybe kimondatni, hogy nines magántulajdon, hogy az az apai ház, meg at a féld, amelynek minden régét, minden virágát ismerte, már nem az évé, nem saját tulajdona amellyel szabadon rendelkezhet, hanem közés mindnyájunké. Mert, hogy az egészen kis birtokokra még nem mondták ki a kommunismust, az csak azárt volt, mert tudták, hogy van még elég kasza, kapa meg szekérlőcí ahhoz, hogy szétverjék őket. És az egészben & legszomorubb. hogy a magyar nép ezt a bőrére vitt játékot tűrte. Tűrte még akkor is. amikor már a többi országok népe zudult fel e lelkiismeretlen hazárdjáték ellen. Nagy baja az a magyar népnek, hogy a szavak rabja. Szavakra épit és nem a jól meggondolt igazságra. Dologtalan elemek, milliomos propaganda alapokból hu- estt busás napidijakért, hej ! hogy tudták boldogítani azt a magyart, akinek pedig a lelkületétol, érzés világától, egész lényétől oly messze estek, mint ide Jeruzsálem. Kényelmes szerkesztőségek puhaszékéből hej ! de jól is tudhatták azok a jól megfizetett újság firkancok, hogy mi kell a magyar népnek ! És az az elcsigázott magyarság ment a meg nem értett jelszavak után és szidta a »burzsóháziakat*, sárba taposta az ezer esztendős magyarság szent színeit a piros—fehér—zöldet és lett nemzetközivé azokkal, akiknek nincs hazájuk. Már-már annyira ment, hogy nemcsak apái emlékét, ezer év alatt ezért a földért elfolyt magyar vért, s mindent ami csak egy ép lelkű nép előtt szent, hanem még apái Istenét is megtagadta, hogy kétes származású »boldogítóit* bálványozza. Ha most érezzük, hagy tébolyunkkal kihívtuk magunk ellen az Isten haragját, csak egy imánk lehet: Bocsáss meg nekünk Atyánk ! mert nem tudtok mit cselekszünk. Legérthetetlenebb volt azonban a piros szallag mégis a kisgazda kalapjánál. Ki érti raeg, hagy az a magyar kisgazda, aki annak a szűz földnek tavaszi leheletét szivja, aki már hajnalhasadáskor a pacsirtával együtt imádja a természet templomában Teremtőjét, aki testestől- 1-elkeslol a földé, úgy amint a gyermek az édesanyjáé, hogy az a kisgazda «est megtagadja anyját és egész világ előtt kijelentse, hegy neki többé az már nem drága tulajdona, hanew az közös .........Elhitették a világgal, ho gy a magyar nép megnyugodott Pikier elvtárs népbol- dogité kijelentésében : „A fold mindnyájunkká, a dolga azonban hadd legyen a paraszté, a jövedelem pedig az enyém !“ Tulkiabáltak minden jóakaratu magyar embert, akik minden megrázkódtatás nélkül akarták kiadni a hazát védő hősöknek a haza földjéből erejükhöz, családjukhoz, munkabírásukhoz mérten a jussukat. Szólni sem engedték az arra hivatottak, nehogy felvilágosíthassák a népet igaz szándékukról.Mikor pedig ezek a hazát 51 hónapig védő hősök nemzetközi elvtársakká lettek, akkor már nem földet, hanem csak a föld verejtékes munkáját hagyták neKáliéi várkapitányok a XYI.-X1IL-XYE századakban, r«.=«w—n*. Ezekben a háborús napokban érdekelni fog talán legalább némelyeket ési városunk hajdani sorsa s lakosságának régi korbelí állapota. Sőt talán még enyhítheti is szenvedéseinket az a tu<J*á» hogy őseinknek is voltak olykor szomorú napjaik ; talán a maiaknál még szomorúbbak is. P. o. 1660 körül, mikor a török sereg Váradot bevévén, Szoboszlót földig leégetvén, Debrecent megsarcolván. Kalló felé igyekezett, a hova a hajdúk közül családostól számosán menekültek. A török Debrecen alól csakugyan a Nyírségnek vette útját ; prédáit, rabolt, pusztított ; as emberek a munkát abba hagyták ; a gabona aratatlan maradt s csak a törökök elvonulása után arattak ; így történt, hogy még két karácsony közt is lehetett aratást látni. (A nagy káli ói ref. egyház története. G. P. 1882 : 27. lap ) De hát hadd jöjjenek a káliói várkapitányok nevei időrendben. Kálló ugyanis az 1574 évi 5. t. ca. által »végvárrá«, lakossága várőrséggé minősíttetvén, a kassai fő- és a káliói várkapitányok által kormányoztatott. Ilyen kapitányok voltak : Pixendorfi Reibert János 1574. Meghalt 1584-ben és Kassán a Szent- Erzsébet egyházkápolnájában temette- tett el. Prépostvári Bálint 1575-ben. Meghalt 1597-ben s a bélteki templomban temettetett el. Neje volt Csáki Anna, aki emlékkövet állittatottt hős férjének, melyen a többek közt ez is volt felírva : »Az egész közönség élt szolgalatjával «. »Kalló, Kassa, Eger ennek bizonysága, melyeket vezérlett éles okossága. Jámbor, szerény, erős, okos kegyességgel, Nagy vezéri-tisztet folytatott hűséggel !* Kálay Mihály, kitől 1604. okt. 29- én Bocskay István fejedelem foglalja el ; mivel előbb a királysághoz tartozott. Fekete János — 1606. Az ő idejében nyertek nemességet a kallói, ná~ nási, dorogi, hadházi stb. hajdúk, számszerűt 9254-en. Káliói biró volt azon időben Gyulaji János. Mérges István 1617. Vagyonos ember lehetett; mivel végrendeletében egyébb között igy rendelkezett: »Én alább megirt Káli© városában lakó Tettes, Nemzetes és Vitézlő Mérges István adom tudtára mindeneknek stb, hogy : 1. Tettes, nemes és vitézlő Barkóczy Lapunk egyes számának ára 30 filter. fi kommunizmus és a kisgazdák.
