Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-05-11 / 19. szám
2 Nagykállé es Vidéke »ájus lí. fiz alispán szózata a vármegyéhez! Mikacz István h. alispánnak a várme- gya közönségéhez intézett s a »Nyírvidék«- 1»«m közzétett szózatát közönségünk tájékoztatása és megnyugtatására lapunkban is köz- aétesszük : A romára királyi hadsereg ssapa- tai megszállották vármegyénket, miután a vörös hadsereget visszavenulás- ra kény szeritették. A legutóbbi hetek rémuralma, a rettegés megszűnt. Mint lidércnyomásra, mint folytogató rossz álomra emlékezünk vissza a legutóbbi idők szomorú eseményeire, de a valóság, amire ébredtünk magyar színeknek szintén keserves. Nehéz idők után komor napokra viradíunk. Ver az Isten keze nagy bűneinkért ! Mert bűnös volt a magyar nép ! Ahelyett, hegy a hosszú háború által ütött sebek gyógyításához, a romok eltakarításához, az uj építéshez látott volna, a helyett, hogy a nehezen kivívott szabadságot megbecsülte volna s minden magyar testvérként egyesült volna, hogy minden erőt, vagyont, tehetséget a szerencsétlen Haza szolgálatára tömörített volna, eltűrte, hogy lelketlen orosz pénzzel megvesztegetett búj tógátok, önző számítók, tehetségtelen alkalmi politikusok a pusztulás, a teljes megsemmisülés örvényébe sodorják az országot. Ezek magukhoz ragadták a sajtót, az agitátió minden eszközét s mig egyrészt hazug igékkel megmételyezték a hiszékeny emberek lelkét, másrészt hallatlan terrorral meggátolták, hogy azok akik a népnek mindig igaz barátai voltak, akik tudásuknál tapasztalatuknál fogva előre látták a szomorú véget, szóhoz juthassanak hogy odakiálthassák a népnek : áll átok-meg szerencsétlen testvéreink, mert ez az ut a pusztuláshoz vezet ! A testvéri szeretet helyett a vak gyűlöletet, a bizalom, a megértés helyett a nemzetköziséget, vallásosság gyog a viruló mindenség : vénasszonyók nyara van. A derült égen könyed, szelíd felhők insbolyognak, habosak, fehérek. A tiaata légen sűrűn úszkál az ökörnyál s lomhán száll arrafelé, amerre a szellő viszi. Egyike, másika elakad a fákon és bokrokon s ott lóbál- gatja a szellő, mig egéaEea rá nem fogózko- dik ; mások pedig a magasban lengve, lassan tova szállnak és fáradtan a földekre ereszkednek. A sok milliónyi vékoay szálbói, ime pókhálószerü, finom fátyol szövődik a mezőre s mintegy szemfedőként a haldokló természetben ! Az őszben járok . . . mert tudja Isten, egy idő óta, mióta elvesztem „Őt“ Veronkámat, az őszt, az elmúlás képét azóta szivemből sseretem. Mikor benne járok, olyankor borongó, sajgó szomorúság fog el ilyenkor, s ólomsulyával nehezedik lelkemre s nem hogy nyújtott otthon, kiesá- lut, kicsal a szabadba a hervadó természet azentegyházába : a hangtalanul susogó erdőbe .. . szabad mezőbe ... s ott sírom el zokogó bánatomat : az őszben, a bánatos őszben járok. Ifj. Radványi Sándor, helyett az istentagadást hirdettek és szították, az építés, az alkotó munka helyett a rombolást prédikálták s ami csekély szellemi és anyagi értéket megtudtunk menteni a háború tüzéből, azt is meg akarták semmisíteni. El akarták hitetni a néppel, hogy »az »rak <r hívták be az ellenséges megszálló csapatokat. Aljas rágalom ! A diadalmas antánt, mely megelégedett, hogy a békekötésig az országnak csak egy részét ezállja meg, nem tűrhette, hogy Magyarország megmaradt része a bolsevizmus fészke legyen, mely kegyetlen, «ktalan és pusztító eszméivel megfertőzze a szomszédos országokat és elhatározta, hogy eltiporja a kígyó fészket s megsemmisíti a fertőzés melegágyait. Ez az igazság ! Ha Magyar- ország népének lett volna elég erkölcsi ereje ahoz, hogy a bolsevizmust maga téri le, a mi megyénket soha idegen csapatok nem szállották volna meg. Nem az »urak« hívták be az ellenséget, hanem a Kommunisták, a felforgatok, a vörös terroristák kény- szeritették az antántot erre a lépésre. A mai napon mint a vármegye első tisztviselője, átvettem ismét a közigazgatás vezetését. Nem a gyűlölet és bosszú, hanem a szeretet és részvét fog vezetni tetteimben. Szószólója leszek a megtévedt, félrevezetett népnek, nehogy a vörös terror uralmát a sötét reakció váltsa fel, viszont, a magam részéről a legteljesebb szigorral fogok üldözni minden bólseviki mozgalmat. Vármegyém népe ! Magyar testvérek ! Ezekben a nehéz időkben, amikor a sors keze oly súlyosan nehezedik reánk, értsük meg végre egymást ! Me azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összefűz ! Legyink bizalommal egymáshoz, mindannyiunk szivét hassa át a hazaszeretet. Ne aggódjék kenyere miatt a munkás. Nem azt akarjuk, hogy a kizsákmányolás uralma visszatérjen, hanem, hogy mindenki becsületes munkája után emberhez méltó sorsot élvezhessen. Nem akarjuk, hogy politikai jogaitól bármelyik állampolgár meg- fosztassék. Nem akarjuk, hogy a régi hibák, bűnök rendszere visszatérjen. De nem akarjuk azt sem. hogy a rombolás munkája tovább folytatódjék, hanem azt, hogy amint a békés, nyugodt állapotok visszatérnek, egészséges, életképes szociális reformokkal fokozatosan építsük fel az uj hazftt. Őrizze meg nyugalmát mindenki. Térjetek vissza a termelő munkához. Teljesítse mindenki kötelességét. A megszálló csapatokkal szemben semmiféle ellentállást ne tanúsítsatok. Hidegvér, önfegyelem, szeretet és összetartás legyenek az irány eszmék. Ebben, de csak ebben az esetben remélhetjük sorsunk jobbra fordulását. Nyíregyháza, 1919. május 1-én. Ntikecz István alispán h. főjegyző. yfngol katonai missió Nyíregyházán. Május 3-án d. m. három angol tiszt érkezett Nyíregyházára, kik vasárnapig (május 4-ig) időztek a városban. Mikecz István alispán h. főjegyző, dr. Benes Kálmán, dr. Gergelyffy Endre és dr. Fekete Sándor mint tolmács társaságában kereste fel a missiót és ösmertette a vármegye szomorú helyzetét, egyben a vármegye tisztikarának azon készségét, hogy a rendet és nyugalmat megszilárdítsa. A tábornok német nyelven válaszolt és kijelentette, hogy speciális viszonyainkat, törekvéseinket jól ismeri, örfil, hogy a vidék és városunk még szebb, mint aminőnek leírásból sejtette, továbbá, hogy mindenütt a rend, a béke honol és a termelő munka serényen folyik ; jól esett hallani a román királyi csapatok parancsnokától, hogy a megszállás simán történt és a katonai hatóságok a politikai hatóságokkal a legnagyobb egyetértésben működnek. Egyelőre a román csapatok itt maradnak és az angol rnissió küldetési célja egyenesen az volt, hogy meggyőződjék róla, vájjon helyre állott-e már a nyugalom és a lakosság meg vara e elégedve a megszálló katonaság működésével. Lehetséges, hogy a mostani megszálló csapatokat más entente csapatok váltják fel, amelyek aztán mindaddig itt maradnak, amig a rend, teljesen meg nem szilárdul, illetve, amig önerőnkből is képesek leszünk biztosítani, hogy a bolsevizmus többé lábra ne kaphasson ezen a földön. Végül biztosította a küldöttséget, hogy megbízóinak a legjobb impressióirél számol be és jóindulatukba ajánlja igaz ügyünket. Az alispán helyettes vázolta még az els© rendű szükségleti cikkekben uralkodó hiányt és kérte a missiót, h®gy főleg a posztó, bőr, vászon, cérr na, valamint petróleum, szén, so, cukor és gyújtó behozatala érdekében járjon közben az arra illetékes helyeken. A tábornok kijelentette, hogy asár előzőleg is tudott ezekről az állapotokról s megígérte, hogy a legteljesebb jóakarattal kezeli ezt a kérdést, azonban a közlekedési viszonyok ma még olyan rosszak, hogy nagyobb arány« szállításokról bizonyos ideig még szó sem lehet. Azután búcsút vett a küldöttség tagjaitól és kíséretével elutazott Tokaj felé. Figyelmeztetés. Figyel mez- tetjük a lakosságot, kogy a határban sok lőanyag van még elszórva, {patronok, kézigránátok), melyek hozzá nem értők, vagy gyerekek kezébe végzetes szerencsétlenséget okozhatnak. Azért jó lesz, ha a gyermekeknek megtiltják, hogy ilyesmihez hozzányúljanak, legtanácsosabb hozzáértő, katonaviselt emberekkel behozatni és a parancsnokságnak átadatni.
