Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-03-30 / 13. szám
2 Nagy kálié és Vidéke március 30. társak mentek ki, s meg is alakították a munkástanácsokat. E tanácsok a nagykállói tanács tudta nélkül semmi fontosabb ügyben maguktól nem intézkedhetnek, a nagykállói tanács is fotesabb ügyekben a vármegyei direktórium véleményét köteles kikérni. Ezekből látható, hegy úgy városunkban, mint ahhoz tartozó községekben kellő időben a legnagyobb eréllyel foganatositattak azok a teendők, melyeket az uj forradalmi alakulat követelt, s osakis ennek tudható be, hegy minden irányban a legnagyobb rendben folyik a társadalmi élet minden zökkenés nélkül. Szervezett tanítók flagykállóban. A nagykállói, elemi, évé,- és középiskolai tanítók illetve tanítónők csütörtökön délután megalakították a Magyarországi Tanítók Szakszervezete Nagykállói Csoportját. Elnök lett: Lab- davszky János, jegyző : Szabó Antal, pénztáros : Sós Jenő, pénztári ellenőr: Kálmánczy Erzsébet. — Minden egyesülettel,illetve szakszervezettel szemben bizalmi férfiakul, iletve bizalmi nékül a tisztikar tagjai szerepelnek, kivéve a Nagykállói Munkástanácsot, melybe az elemi iskolai tanítók, illetve tanítónők részéről, — mivel Szabó Antal tanitó már a szociáldemokrata párt által régebben beválasztatott, — Franki Karolin, a középiskolai tanitók részéről : Labda v s z k y János küldetett k.i-^T á r c a. fejVehány szó Szabolcska jdihályról. Ifj. Radványi Sándor. I. Szabolcska Mihály, egyike azon melegszívű, édeshangu költőknek: akik tiszta egyszerűséggel, közvetlen szeretettel Írják szívből sugallóit költeményeiket. Nagyobb természetességgel talán senki se irt még oly kedves költeményeket, mint épen »6« Ez a derék költő külőmben egyszerű ref. pap, igen szegény szülőktől született 1862-ben U KéeskéR, Pest- Pilis-Solt-Kiskun megyében. A gimnáziumi tanulmányait Kecskeméten és Szarvason végezte, hol már diákkorában kezdett verselgetni; a papi tudófiz iskolafenntartók figyelmébe! A közokt. miniszter 231.103/911 VII./a sz. rendeletére hivatkozással felhívom és nyomatékosan figyelmeztetem az iskolaszékeket „és feltgyelő- bizottságokat, hogy bármely (tanítói, tanítónői, évónii, menházvezetőnli) álláson történt személyváltozást hivatalomhoz anyagi felelősség mellett — a szükséghez képest (pl. hónap végén) esetleg táviratilag is — azonnal bejelenteni tartoznak, (és pedig első itben az állás meglresedése, másodszor pedig az uj tanerő megválasztása «tán) hogy a hivatal az illetők államsegélye tárgyában a további szikséges lépéseket megtehesse. Ezt az 1907 évi XXVII. t. c. 30 §-a és ae 1913 évi XL. t. c. £3 §- ában megállapított kötelezettségére való tekintettel annál inkább is elvárom és kérem mert ellenkező esetben — az anyagi felelősség mellett — kénytelen lennék más — hatékonyabb —oszkő- zökhöz nyúlni. Nyíregyháza, 1919. március 16. Benké András, tanfelügyelő. zer példányban fogja terjeszteni külföldön, hogy az egész világ megismerje őket. K könyvben osakis szavahihető egyénektől tanuk jelenlétében jegyzőkönyvre adott esetek lesznek. Mutatóba közöljük az alábbiakat: Segesvár. Szegváry Böske «rileányt, — mert egy őt megszólító átpártolt oláh tisztnek ezt mondta : „Csak nem képzeli, hogy szóba állok egy átpártolt katonával ?“ — a tiszt jelenlétében meztelenre vetkeztették, megbotozták, azután bocsánatot kellett kérnie a tiszttől s kiáltania : »Élje« Nagyromániav. Osornótfalu. Szőts Péter csizmadia elbeszélte, hogy ő megálmodta & románok kiverését. ízért Aa öreg embert úgy'megbotozták, hogy belehalt, majd feleségét, mert a koporsónál megátkozta férje gyilkosait, szintén félholtra botozták, úgy hogy a brassói kórházba szállították be hozzátartozói. Urassá. Korona szálló előtt Szabadianu Romulus oláh főhadnagy egy kis fiút, mart nemzeti szinü szalag volt sapkáján, végig korbácsolt, a szalagot letépte róla, fülénél fogva a szalaghoz kónyszeritette és addig verte, míg a fiúcska lábbal nem tapodtá a szalagot. ftketekónyv a megszállók embertelenségeiről. Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (Tevéi) Fekete Könyvben gyűjti össze az oláhok, szerbek, csehek viselt dolgait s száz és ézázemányokat pedig a debreceni ref. főiskolában gyűjtögette, mint egy szorgalmas méhecske; innen Genfbe került, a vadregényes Sveiez fővárosába, ahol egyre-másra írogatta szivéből született gyöngéd érzelmű mesteri tollal szerkesztett költeményeit. Innen küldött először Pestre is belőlük az akkoriban hires: „Fővárosi lapokénak melyben 1891-ben, január 6-án jelentek meg először a szerkesztő : Vadnay Kárely lelkes és buzditó sorainak a kíséretében. — Erre harmadnap, Beöthy Zsolt, irodalmunk disze és nesztora egy szép tárca kíséretében üdvözölte a magyar lyra üde hangú és minden izében magyaros művelőjét. Ugyanis e zengze- tes költeményekben, a magyar dalköltészet uj hajnalodását és ezen kívül még egy önálló lyrai tehetség megnyilatkozását látta. És mi történt? E meleghangú, édes dalu dalnok e jóslatot a maga egyénisége szerint be is váltotta. Azóta egyre gazdagította kedves Nagyszebenben a papok vezetése alatt bcesődüit környékbeli lakosság össze szedte a magyar nemzeti szinü zászlókat, a piacon sárba tiporta, elégette és megesködött, hogy minden magyart megölnek a csecsemőket is. (Aki közvetlen tapasztalatból hitekölteményeivel irodalmukat; egymásután jelentek meg költeményei, melyok mind méltó és csodálatos viszhangot keltettek. Első kötete : a Költemények 1891, majd a Hangulatok 1894, Újabb Versek 1898, Szabadórák 1900, Csendesdalok 1904, A magamösvényén 1907 Dalok hazulról és egyéb versek 1911 is meg a jelenben megjelenő egyéb kötetei, mind-mind egy istenáldotta, melegszívű, egyszerű, mindenekfelett természetes és őszinte, kedves költői tehetségről tanúskodnak. Természetes ez ; annál is inkább, mert Szabolcska Mihály ismert saját határát, melyet nem is lép túl soha! Ezért, — minthogy mesteri lantjáról hiányoznák a szenvedély és bus korongás húrjai, a nagyszerű élettel együttjáró sokoldalúság és változatosság nem is erőlteti eket s igy mindig megbir maradni annak, ami azelőtt volt s ami még ezután lesz ! (Folyt, köv.) Színház és Divat, Színházi Élet, Uj nemzedék, Karczolatok c. újságok kaphatók a nyomdában.
